„Megtudta, hogy rákos vagyok, majd elment sörözni a haverokkal!” – A pillanat, ami megölte az érzéseidet valaki iránt
Címlap / Szerelem / Párkapcsolat / „Megtudta, hogy rákos vagyok, majd elment sörözni a haverokkal!” – A pillanat, ami megölte az érzéseidet valaki iránt
A szerelem olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor az illető rossz tulajdonságai elhomályosulnak, az alábbi tíz esetben azonban egycsapásra szertefoszlott a rózsaszín köd.
VIDEO Így mosd ki helyesen a sminkes ecseteidet - egy héten legalább egyszer!
1/10 Az ajánlás
Fülig szerelmes voltam a menyasszonyomba, ő volt a mindenem. Aztán egy este az egyik barátnője arról panaszkodott a társaságnak, hogy még nem volt olyan férfival, aki képes lett volna eljuttatni a csúcsra. És akkor az én szerelmem teljes komolysággal azt mondja nekem - mindenki füle hallatára -, hogy „Drágám, te olyan ügyes vagy, neked biztos sikerülne, igazán megtehetnéd ezt Annának.” Ott és akkor egy részem meghalt.
Az orvos közölte, hogy rákos vagyok, bőgve hazamentem. A barátom átölelt, főzött nekem egy teát, majd szépen elment a szokásos péntek esti sörözésre a haverjaival.
Tudom, hogy nem szép dolog kutakodni a másik számítógépében, de én tényleg csak játszani ültem oda, amíg az akkori pasim zuhanyozott. Láttam egy – nemes egyszerűséggel – „pornó” névre keresztelt mappát és megnyitottam. (Itt megjegyzem, hogy nincs bajom azzal, ha a párom pornót néz.) Az elején normális letöltések voltak, aztán találtam pár olyan videót, amitől a szavam elakadt, ugyanis több gigabájtnyi törpepornó volt a gépén. Nem mondtam el neki, mit láttam, egy hónap múlva – másra hivatkozva – szakítottam vele.
Én hetekig kutattam egy méregdrága, limitált kiadású akciófigurát – amiért vidékre kellett utaznom - hogy azt adhassam neki karácsonyra, ő pedig vett nekem egy (legolcsóbb, műanyag) vekkert, amit azzal a felkiáltással adott át, hogy azért kapom, mert a telefonom ébresztőhangja nagyon idegesíti. Ott álltam a szülei lakásában a rokonaival körbevéve és próbáltam nem elsírni magam, mert abban a pillanatban egyértelművé vált, hogy én sokkal kevesebbet jelentek neki, mint gondoltam.
Fél éven át készültem egy félmaratonra, a barátom tudta, hogy ez mennyire fontos nekem. Eleve stresszesen indult a nap, mert késve vett fel kocsival, de az utolsó pillanatban sikerült regisztrálnom és ha kapkodva is, de elkezdtem a versenyt. Végig az adott erőt, hogy majd ő vár a célnál. Csakhogy nem várt, hanem visszament a szállásra aludni, mert előző este – mint mondta - „hajnalig videójátékozott”. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez az ember soha nem fog mellettem állni és ott is hagytam.
Két éve voltunk házasok, minden tökéletes volt. Egyik éjjel vidékről vezettem haza az autópályán zuhogó esőben, amikor egyszer csak elromlott az ablaktörlő. Félreálltam a leállósávba és felhívtam a férjem, akivel megbeszéltük, hogy villogóval, lassan megpróbálok eljutni az első kijáratig – ami 3 kilométerre volt – és onnan megint hívom. Alig láttam valamit, de nagy nehezen eljutottam a kijáratig, megálltam egy benzinkúton és hívtam. Csengett, csengett, nem vette fel. 40 percen keresztül próbáltam. Addigra már csak csepergett az eső, így hazaaraszoltam. Mint kiderült, ő elment lefeküdni. Nem aggódott értem. Akkor megtört bennem valami és egy évre rá el is váltunk.
23 éves fiatal srácként örültem, hogy végre egy komoly, érett barátnőm van, akivel összes is költöztünk. Két hónapja éltünk együtt, minden jól ment aztán egy este arra keltem, hogy felettem áll egy fazék forró vízzel és azt kérdezi, „Ki az a Nóra?” Hirtelen azt sem tudtam, miről beszél csak azt éreztem, hogy a fazékban tűzforró a víz, láttam, hogy ronggyal fogja a fülét. Nagy nehezen kinyögtem, hogy egy kolléganőm (tényleg az volt, semmi nem volt köztünk.) és a barátnőm végül nem forrázott le, de amint kiöntöttem a vizet a kádba, szó nélkül távoztam és a bátyámnál aludtam. Akkor láttam utoljára a lányt, mikor a cuccaimért mentem vissza.
Négy éve jártunk és két éve éltünk együtt, családot terveztünk. Aztán a szülinapomra fagyitortát kaptam tőle. Laktózérzékeny létemre. Egyből tudtam, hogy nem ő lesz a férjem.
Két hónapos terhes voltam, nyár volt, dögmeleg és egész nap takarítottam. A lábam be volt dagadva, hányingerem volt, folyt rólam a víz, de az egész lakást rendbe szedtem. Mikor a vőlegényem hazajött, mondtam neki, hogy nem főztem, mert takarítottam, inkább rendeljünk valamit, mert hullafáradt vagyok. Mire ő: „Ha az egész terhesség alatt ez lesz, akkor inkább vetesd el.” Nem vagyunk már együtt.