Mérgező tanárok, akik beárnyékolják a gyerekkort – Megvédheted a gyermekedet?

Diákként és szülőként egyaránt sokunk találkozhatott az iskola „ördögével”, a „mérgező tanárral”, aki elveszi a gyerekek kedvét a tanulástól, a tantárgytól és van úgy, hogy az iskolába járástól is. Mit tehetünk gyermekeink védelmében? Egyáltalán, hogyan érdemes reagálni őket ilyen helyzetekre?

A „mérgező tanár” szindróma sokarcú tud lenni. Egyrészt van az a típus, akit annyira leköt saját tantárgyának fontossága, hogy nincs tekintettel a gyerek más irányú kötelezettségeire. Ezzel gyakorlatilag folyamatos stresszben tartja a diákokat és képes a végletekig elmenően retorziókat alkalmazni a mulasztásoknál is. Nincs az a gyerek, aki képes egyenletesen teljesíteni és ez felnőtt életünkre is érvényes. Bárkinél becsúszhat egy kis hiba, ezt a jó tanárok tudják a helyén kezelni.

A mumus tanár pontosan a perfekcionizmusával öli ki az érdeklődést a diákokból. Vadássza a hibákat, majd ezeket szóvá is teszi, nem ritkán megalázza a rosszul teljesítőket.

A másik remek jelenség, amikor a tanár számára nem szimpatikus a gyerek és kipécézi magának. Ilyenkor a diák célponttá válik, folyamatos elszámoltatásban van része, nem ritkán pellengérre állítja. Rendszeresen felelteti, ha hiányzik, szinte kötelezően felel a következő órán, élcelődik a botlásain stb. Mivel a tanárban munkáló ellenérzés alapja az antipátia, tehát szubjektív, előfordul, hogy a diák egyéniségére, külsejére stb. tesz elmarasztaló megjegyzéseket. Viselkedése valóságos iskolai pszichoterrorrá fajul, ami már jogi kategória is.

Például azzal, hogy csendesen eltűri, ha valamelyik gyereket rendszeresen bántják a társai, csúfolják, kirekesztik, esetleg fizikailag bántalmazzák. Mintha csak nem látná, tudomást sem vesz róla.

Bár ez sokáig ártalmatlannak tűnik, a túlságosan laza tanár legalább annyira bántalmazó, mint agresszívabb társai, méghozzá azáltal, hogy elhanyagolja a gyerekek fejlődését és nem tud érdeklődést kelteni a szaktárgy ismeretei iránt. A diákok egy ideig vagánynak tartják ezt a lazaságot, de amikor már érzik a hátrányait, maguk is rájönnek, hogy átverték őket. Egyfajta passzív agresszió az elhanyagolás, tehát korántsem enyhe kategória.