Esküvő szezon lévén elég sok násznépet és menyasszonyt látok, főleg fotózás kapcsán, mivel Vác belvárosában, a „kézművesek utcájában” töltöttem az elmúlt öt hétvégét. Nálam nagyon magas a tűréshatár, tiszteletben tartok bármit és bárkit, de volt olyan, ami már nálam is kiverte a biztosítékot. Menyasszony királylányos ruhában és napszemüvegben, síelő mozdulatokkal előrébb haladva a tűsarkújában… és ez csak egy a sok közül.
A ruha és gazdája
Állítólag, a menyasszonyi ruha választja ki magának a menyasszonyt, és nem fordítva. Állítólag aha vagy wow érzés az, amikor felölti magára az ara a megfelelő ruhát. Állítólag…
Ez alatt az öt hét alatt én csak kompromisszumokat láttam a menyasszonyi ruha kapcsán. Mindegyiket el tudtam képzelni – egy vállfán, de nem azon, aki viselte. Nem a ruha a hibás, hanem az, aki hordja, ugyanis egy impozáns ruhát viselni kell tudni.
Ehhez pedig első körben meg kell tanulni járni. Leginkább abban a cipőben, amit eme nagy napra választottunk. A ruha csak akkor lesz látványos, ha tudod azt viselni, lelket adsz neki – amúgy csak egy fehér, lélektelen jelmez.
A hiba kiküszöbölése
Javaslom, hogy minden menyasszony vegye meg időben a cipőt, mely ne csak küllemre legyen igényes, hanem kényelmes is legyen. Ezután napi egy-két óra hosszat vegye fel és sétáljon benne otthon, egy vonal segítségével, melyet felrajzol a földre.
A másik kapitális hiba, melyet a menyasszonyok 90%-a elkövet, hogy tartásuk olyan, mintha – már elnézést – , de hasba rúgták volna őket.
Ha pár szóban akarnám elmondani, hogyan kell gyúrni a bevonulásra: fejet fel, vállat hátra, előre néz, mosolyog, mellett-popsit ki, hasat be, lábat egy vonalban egymás után. Mindennap gyakoroljunk.
Az unott vagy fáradt menyasszony és vőlegény
Általában a nagy napra kifogy a lelkesedés, mert annyira elfárad a pár az izgalomban, várakozásban és a készülődésben – no meg az apró csalódásokban. Pedig ez a nap eddigi életüknek az „emelet szintű” folytatása, az új élet(forma) első napja.
Az esküvő arra való, hogy mindenki a párral együtt örüljön a boldogságuknak. Mégis, mire odakerülnek, egy reprezentációs esemény lesz belőle, akként élik meg, túl akarnak lenni rajta
Ezt a megfelelési kényszer okozza, illetve a nagy álmok megvalósításának lehetetlen küldetése. Ez is tipikus hiba. Misem tükrözi ezt jobban, mint a menyasszony zilált lelkivilága, hisztériás rohamai.
Boldogság mindenek felett
Már az első percben el kell tudni dönteni azt, hogy kinek szervezik az esküvőt. Ha a világnak, akkor hajrá „őrület és eladósodás”.
Ha a pár saját ünnepét szeretné megosztani szeretteivel, barátaival, akkor az esküvő védjegye a pár maga, az ő lelki és érzelmi világuk. Alkalmazkodjon mindenki hozzájuk.
A másik hiba – mely nő lévén, tán nem is tűnik akkora hibának – ha menyasszony kisajátítja saját álmainak ezt a szép napot. Hogy ez elkerülhető legyen, ajánlom minden menyasszonynak a meditálást.
Másik jó tanács: az esküvő szervezést esküvő előtt két héttel abba kell hagyni, és pihenni kell, időt kell együtt tölteni, hogy megmaradjon a varázs.
A násznép nagyasszonyai
Sok esküvői meghívót láttam már, de eddig még egyikben sem – a sajátomban sem – volt sajnos feltüntetve az a fogalom, hogy dress code.
Pedig valamivel rá kellene szorítani az embereket a normalitásra. Itt az ideje, hogy az embereknek igényük legyen a megfelelő küllem iránt. A násznépeket végignézve a nők azok, akik nem tudják, hol a határ.
A négy típushiba, amit illik elkerülni vendégként: vannak, akik túl akarják öltözni a menyasszonyt, mások megelégszenek azzal, hogy tarkaságukkal felhívják magukra a figyelmet, vannak akik pasifogó, rövid, mélyen dekoltált, ujjatlan ruhát vesznek fel, és végül vannak, akik egyszerűen csak beestek az esküvőre enni-inni-mulatni.
Végül a legnagyobb hiba
Az esküvő az az esemény, amit az emberek nagy többsége nem szentségnek, családi eseménynek él meg, hanem társadalmi eseménynek, leányálmuk megvalósulásának, egy nagy mulatozási lehetőségnek.
Elvesztette bensőségességét, ezáltal a legfontosabb tartalmát is. Az esküvő fontossága abban rejlik, hogy a féktelen, csodás érzéseket megerősíti ott két ember, mert kimondják azt a szót, hogy „akarom”.
Ez pedig már nem érzelem, hanem cselekvés – az érzelem motivációja által. A cselekvés pedig tudatos, átgondolt dolog, mely a közös életet alapozza meg minden egyéb tettével, gondolatával. Tehát, ekkor találkozik a szív és az értelem…
