Egy új tanulmány összefüggést talált a magány és a rémálmok között

A klinikai pszichológus, dr. Vanessa Kennedy szerint a magány több annál, mint aminek elsőre tűnik. „A magány egy zavaró érzés, amely izolációt vagy a kapcsolatok hiányát, bizalmatlanságot jelent” – magyarázza. Sokféle formában megnyilvánulhat, kezdve a jelentős kapcsolatok hiányától, a stresszes helyzetekben érzett támogatás hiányáig, egészen a másokkal való kapcsolódástól való félelemig. „Bár a magány időnként gyakori, az a tartós magány, ami befolyásolja a hangulatodat vagy az életed minőségét, figyelmet igényel a probléma kezelése érdekében.” Az egyik jel, amire figyelni kell, a problémás alvás, különösen, ha rémálmokkal végződik.

A klinikai pszichológus, dr. Meghan Marcum szerint a rémálmok akkor fordulnak elő, amikor tudatos agyunk le van kapcsolva, de a tudatalattink még mindig reagál a körülöttünk lévő világra. „A kutatások azt mutatják, hogy a rémálmok gyakran a REM alvás során, vagyis az alvás mélyebb szakaszaiban jelentkeznek, amikor a tudatalatti aktív” – mondja. Ha a környezeti tényezők, mint a stressz, szorongás vagy traumás élmények, fokozódnak, az alvásunk gyorsan tükrözi ezeket az érzéseket.

A statisztikák szerint a nők különösen hajlamosak a stressz és szorongás által okozott rémálmokra, magyarázza dr. Kennedy. Lehet, hogy a férfiak és nők közötti szocializációs különbségek miatt a nők gyakrabban tapasztalnak rémálmokat, mint a férfiak.

A legtöbben normális mennyiségű stresszt és szorongást viselünk el a mindennapjaink során, de amikor ezeket a krónikus magányban élő emberek élik meg, gyakran nincsenek, akire támaszkodhatnának. „A magány és a rémálmok közötti kapcsolat talán összefügg azzal, hogy az elménk félelmekkel és szorongásokkal pörög, anélkül, hogy szociális támogatást kapnánk, ami megnyugtatna minket” – mondja dr. Kennedy. Ráadásul azok, akik magányosnak érzik magukat, nagyobb kockázatnak vannak kitéve a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek és egyéb egészségügyi problémák kialakulásában, amelyek a stressz hatására súlyosbodhatnak.

A magányt kétféleképpen is kategorizálhatjuk: társadalmi magány és érzelmi magány. „A társadalmi magány az a helyzet, amikor nincs szociális interakció vagy kapcsolatok, és hasonló az izolációhoz vagy a szociális interakcióból való visszahúzódáshoz” – mondja dr. Kennedy. „Az érzelmi magány az az érzés, amikor úgy érezzük, hogy nem vagyunk érzelmileg közel másokhoz, vagy nem értik meg minket.” Nem csupán a kapcsolatok hiánya vezethet magányhoz, hanem az a hit is, hogy senki sem képes megérteni minket. Ha egyszer úgy érezzük, hogy nem értenek meg minket, elkülöníthetjük magunkat, mint egyfajta védekezési forma.

Nincs egyetlen, mindenki számára megfelelő megoldás a magány leküzdésére, és a folyamat nem oldható meg egy nap alatt, de vannak módok arra, hogy jobban érezzük magunkat a körülöttünk lévő világgal.

Dr. Marcum azt ajánlja, hogy csinálj naponta valamilyen szabadtéri tevékenységeket. „Egyszerű feladatok, mint például kutyasétáltatás vagy parkba járás, lehetőséget adnak a társas kapcsolatokra és csökkenthetik a magány érzését.” Nem szükséges beszélgetni, ha egyszerűen csak kimegyünk és más emberek között tartózkodunk, máris jobban érezhetjük magunkat.

A közösségi rendezvények az egyik legkönnyebb módjai a kapcsolatok kialakításának, különösen, ha új embereket szeretnél megismerni. „A önkéntesség és a csoportos órák vagy csapatsportokban való részvétel más módjai annak, hogy kapcsolatba lépj és értelmes beszélgetéseket folytass” – mondja dr. Marcum. Figyelj a helyi közösségi eseményekre, és vegyél részt rajtuk!

Néha a legegyszerűbb módja a magány enyhítésének az, ha emlékszel rá, hogy nem vagy egyedül. A támogató csoportok jó megoldást jelenthetnek erre dr. Kennedy szerint. „Sokféle támogató csoport létezik a traumát megélt személyek, az addikcióval küzdő családtagok, a depresszióval küzdő egyének és a veszteség után gyászolók támogatására.”

Az, ha hetente egyszer felhívsz egy szeretett személyt, segíthet elmélyíteni a kapcsolatot, különösen, ha az személyes találkozók nem a te stílusod, vagy a szeretett személyek messze élnek.

Sokkal könnyebb mondani, mint megtenni, de a terápia segíthet a probléma gyökerének feltárásában. „A magány gyökereinek meghatározása segíthet abban, hogy dolgozz rajtuk és stratégiákat találj a javításukra” – mondja dr. Kennedy.

Fotók: istockphoto.com, pexels.com