Mi volt a legostobább szabály, amit valaha be kellett tartanod?

Az iskolámban szigorú szabály volt a vér (?) ellen, így amikor betörték az orrom kosarazás közben és egy csepp a pólómra cseppent, le kellett mennem az iskolaorvoshoz, aki tett a vérpöttyre egy ragtapaszt.

Nem lehet meleg étel az asztalunkon az irodában. Azt megértem, hogy nem engedik, hogy egy tál fottó levest vagy főzeléket kanalazzunk az asztalnál, de még a melegszendvics is szigorúan tilos. (És figyelik is.) Ennek ellenére viszont a forró tea vagy kávé megengedett, pedig az sokkal nagyobb kárt okozna, ha felborítanám.

Az egyik volt munkahelyemen engedélyt kellett kérnünk, ha ki kellett mennünk a mosdóba. Borzasztó megalázó volt, mintha az oviban lettünk volna. A felettesem egy férfi volt, aki felháborodva megkérdezte az egyik héten, hogy miért megyek annyit a vécére. Mondtam neki, hogy menstruálok, ő pedig értetlenül pislogott. El kellett magyaráznom neki, hogy ilyenkor több vizet vesz fel a szervezetünk, illetve tampont is kell cserélnünk. Undorral elfordult és azt mormogta, „nem igaz, hogy nem tudom visszatartani.”

Egy nagy cégnél dolgoztam, ahol tilos volt a telefon. Az volt a magyarázat, hogy a telefon elvonja a figyelmünket, illetve növeli a villanyszámlát, ha bent töltjük a készülékeket. Ha kellett valami a raktárból, vagy szólni kellett valamiért egy másik osztálynak, kénytelen voltam felállni és odamenni, ezzel értékes időt veszítve ahelyett, hogy odaszóltam volna nekik.

A becsekkoló pultnál nem lehetett semmi ital - egy pohár víz sem - mert „nem professzionális.” Az öltözőbe kellett járnunk inni, ami az épület másik felében volt. Nem tudom, melyik ügyfelet zavarta volna, ha látja, hogy kortyolok egy kis vizet, hogy ne száradjak ki...

A nagy nyílt irodában dolgoztunk vagy huszan, de megtiltották, hogy beszélgessünk egymással. Csak az ebédlőben válthattunk néhány szót, egyébként teljes csendben kellett dolgoznunk. Évekig voltam ott és a kollégáim nagy részéről nem tudtam meg mást, mint a nevüket. Ez az izoláció nem tett jót a morálnak, hogy finoman fogalmazzak.

A katolikus iskolában minden fiúnak lenyírták a haját, mondván a hosszú haj „az ördögnek és a bajkeverőknek való.” Egyszer félénken rámutattam, hogy Jézusnak is hosszú haja volt, de a tanár csendre intett.

Egy időre bevezették általánosban a zéró tolerancia szabályt, ami azt jelentette, hogy ha verekedés volt, minden résztvevő gyereket automatikusan kirúgtak, akkor is, ha belekötöttek és ő csak megvédte magát. Ez akkor szűnt meg, amikor az iskola két rosszfiúja elkapta a suli büszkeségét, az eminens Tomikát. Mivel Tomika éppen megnyerte a fővárosi matekversenyt és az országosra készült, őt végül nagy kegyesen nem rúgták ki.

Az egyetemen - nyilván - tiltott a dohányzás és az E-cigi. De ha valaki lebukik a mosdóban, nemcsak ő kap büntetést, hanem mindenki más is, aki a helyiségben tartózkodik. Tehát nem tudok pisilni, ha valaki bent vape-el.

Egy kis irodában dolgoztunk két kolléganőmmel és szerettünk zenét hallgatni, jobb volt tőle a hangulat. Annak ellenére, hogy nem hallatszott ki sehova, betiltották, mert „így nem a munkára koncentrálunk.” Utána sokkal nehezebben ment a munka, mert hiányzott a zene.

Fotók: istockphoto.com