Bátyus
A bátyám volt az arany gyerek: jobb tanuló volt, jobb sportoló és sikeresebb az életben, mert én még szingli voltam, amikor neki már gyerekei voltak és egy bank igazgatója volt. A szüleimnek én szinte nem is léteztem – csak amikor az orrom alá dörgölték a kudarcaimat – és évek óta nem beszéltünk egymással, mert ők sosem kerestek engem.
Aztán egyszercsak meghívtak vacsorázni, pont azután, hogy az első startupomat eladtam, jókora összegért. Nem akartam elmenni, de a feleségem azt mondta, mégiscsak a szüleim, hátha belátták, hogy nem bántak velem szépen.
Elmentünk és szokatlanul kedvesek voltak, majd előálltak a farbával: mivel a bátyámat kirúgták, azt akarták, hogy vegyem magam mellé egy vezető pozícióba a cégembe. A feleségemmel egymásra néztünk, a kezembe temettem az arcom, majd szó nélkül távoztunk. Olvass még a témában
