A terapeuták elárulták: 7 oka lehet, hogy egy munkahely boldogtalanná tesz

Több, mint egy év home office után nem volt könnyű visszatérni a munkahelyre, ez pedig sokakban jelentős stressznövekedést eredményez. Van, aki szívesen megy vissza kollégáihoz, de sokan remekül alkalmazkodtak az otthoni munkavégzéshez és megszerették, hiszen kialakult náluk egy nyugodt, kényelmes rutin, többet lehettek családtagjaikkal, állataikkal stb. Ezeknek a személyeknek nem könnyű a váltás, illetve újra felvenni a kellő fordulatszámot egy pörgős munkahelyen.

Ez egy elég tág fogalom, ide tartozik például az, hogy milyen frusztráló, ha egy kolléga nem a teljesítménye, hanem egyéb előnye miatt kap előrelépési lehetőséget. Lehet, hogy sokat jópofizik a főnökkel, vagy „csókos”, tehát ismeretségei miatt jut előre. Vagy ha egy férfi kollégát komolyabban vesznek, mint egy nőt. Vagy ha valaki nem tud nemet mondani és mindig őt halmozzák el feladatokkal, tőle várják el, hogy túlórázzon. Az irreális elvárások, teljesíthetetlen határidők, a hiányos kommunikáció miatti stressz belülről őröl minket.

Nagyon kevés ember van, aki úgy érzi, hogy munkája és magánélete tökéletes egyensúlyban van. Sokan panaszkodnak arról, hogy a rendszeres túlóra természetesnek számít a munkahelyen, illetve elvárás, hogy szabadnapjukon is elérhetőek legyenek. Az is megterhelő, ha a munkát hazaviszi az ember, olyan értelemben, hogy otthon is csak a benti dolgokon jár az agya.

18 évesen eldöntjük, milyen irányban tanulunk tovább az életben, így nem csoda, hogy sokan rájönnek a húszas-harmincas éveikben, hogy nem is azt szeretnék főállásban csinálni, mint amiről tiniként álmodtak. Egy terapeuta dolga nem az, hogy megmondja az illetőnek, hogy mivel kellene foglalkoznia vagy hogy lépjen ki a munkahelyéről, de kérdéseivel segít meghozni a megfelelő döntést.

Talán ezek a leggyakoribb panaszok, ezen belül is a főnökkel való konfliktus helyes kezelése. A probléma mindig a hatalom, ugyanis senki sem konfrontálódik szívesen azzal, akinek jogában áll kirúgni őt. Ilyenkor a szakember segít abban, hogy a páciens a lehetőségekhez képest helyesen kezelje a problémát. Érdemes-e jeleznie, hogy gondja van, ha igen, akkor kinek, egyenesen a főnöknek vagy másik felettesnek, illetve mire számíthat. Ebben az esetben hatásos eszköz a szerepjáték, amikor a páciens úgy fogalmazza meg, mi bántja, mintha a főnökéhez beszélne. A felettesnek panaszkodni ijesztő dolog, de a szerepjáték segíthet abban, hogy ez „élesben” majd összeszedettebben és kellő önbizalommal történjen meg.

Ha már nem élvezzük azt, amit csinálunk, az elégedetlenség érzése stresszhez, szorongáshoz és depresszióhoz is vezethet.

Egy ideális munkahelyen szükség van célokra, tervekre, fejlődési és előrelépési lehetőségekre, emellett pedig elengedhetetlen, hogy elismerjék az embert, különben lelkesedése alábbhagy, majd teljesen eltűnik. Az a személy, aki úgy érzi, nem kap pozitív visszajelzést a befektetett energiájáért, egy idő után csak az abszolút minimumot fogja nyújtani, ez pedig sem neki, sem a munkahelynek nem jó. Sokan ezért inkább a magánéletben törekszenek az elismerésre, sport, művészet, egyéb hobbik és társas kapcsolatai által igyekeznek megélni azt, de természetesen az lenne az ideális, ha a munkában is éreznék a megbecsülést.