Szakértők szerint ezek a leggyakoribb megbánások életünk utolsó pillanataiban

Cikkünkben olyan szakemberek és egészségügyi dolgozók, illetve orvosok véleményét és elmondását szedtük össze, akik a betegeikkel életük utolsó heteiben voltak a legtöbbet. Sokukkal különleges élményeket, emlékeket és tapasztalásokat osztottak meg a páciensek, de néhány dologban mind megegyeztek: abban, hogy miket bántak meg a halálos ágyukon.

Az ápolók, orvosok és szakemberek elmondták, hogy mennyire színessé és változatossá válik az emberek élete, amikor megtudják, hogy már nincs sok hátra nekik. Mindenki elkezdi megosztani velük az élményeit, élete legszebb pillanatait, a hullámvölgyeket, és azokat a dolgokat, melyekre a legbüszkébb. Persze nem vidámsággal reagálnak az emberek első körben a halál tényére, hiszen mindenkiben végig megy a feldolgozás fázisa, tehát először mindenki tagadja a szomorú tényeket, majd hirtelen elkezd félni, ezután haraggal szembesül, hiszen mérges az egész világra, hogy mindez vele történik meg, végül elfogadva a helyzetet (és megbékélve vele) elkezdi értékelni az addigi életét és a vele történteket, és felszínre jönnek, mik azok, melyeket nagyon megbánt az addigiak során.

A legtöbben azt bánják a halálos ágyukon, hogy nem vittek véghez annyi dolgot, amennyit szerettek volna. Amikor rájövünk, hogy már nincs sok időnk hátra, arra is ráeszmélünk, hogy még a felét sem éltük meg az álmainknak, és nagyon sok dolgot mások elvárásainak megfelelően csináltunk, ahelyett, hogy hűek lettünk volna önmagunkhoz.

Sokan azt is nehezményezik ilyekor, hogy nem töltöttek elég időt a szeretteik körében. Nem foglalkoztak annyit a családdal, a barátaikkal, hanem helyette folyamatosan a munkára koncentráltak, és átsiklottak a jó dolgok, illetve a szeretetteljes pillanatok felett.

Az emberek nagy része nagyon bánja, hogy nem védte meg magát egyes helyzetekben kellőképpen másokkal szemben. Úgy érzik sokan, nem volt elég bátorságuk, hogy megvédjék magukat, és a sarkukra álljanak, ehelyett másokhoz alkalmazkodtak, „átlagos életet éltek”, és soha nem lettek azok, akivé válni akartak.

„Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal” – vélekednek így nagyon sokan a halálos ágyukon. Azok, akik utolsó heteiket vagy napjaikat élik, nagyon megbánják általában, hogy nem vették fel a kapcsolatot a régi jó barátaikkal vagy hagyták, hogy egyes baráti kötelékek megkopjanak és szertefoszoljanak. Ekképpen azt is sajnálják az emberek, hogy egy-egy kialakulóban lévő barátságba nem adtak bele annyi erőt és energiát, amennyit kellett volna, és nem erőltették meg magukat a gyümölcsöző viszony kialakítása érdekében.

Sokan a halálos ágyukon jönnek rá, hogy igazából nagyon keveset éltek és voltak igazán boldogok. Meglepően gyakori, hogy mennyi ember nem veszi észre, hogy a boldogság csupán választás kérdése. Mélyen legbelül arra vágyunk, hogy egy jót nevessünk mindenen, az életet boldogan éljük, és ne foglalkozzunk azzal, hogy mások mit gondolnak rólunk. A szakemberek szerint, ha a saját elképzelésünk és vágyaink szerint élünk, az a boldogságunk igazi kulcsa.

Fotók: istockphoto.com