„A dédelgetett lufimról kiderült, hogy óvszer volt.” A legféltettebb gyerekkori titkom

8-9 éves lehettem, amikor találtam az utcán egy lufit. Le volt eresztve, de szép sárga volt, ezért megmostam és felfújtam. Jól eljátszottam vele, egy botra kötöttem és eldugtam, hogy a testvéreim ne vegyék el. Évekkel később, az iskolai oktatáson tudtam meg, hogy a dédelgetett lufim valójában egy használt óvszer volt.

Gyerekkoromban néha meztelenre vetkőztem, belebújtam a legnagyobb párnahuzatba és miközben kibújtam azt játszottam, hogy akkor születek meg anyám méhéből.

Bátyámat és a barátait rendszeresen furikáztam apám kocsijával titokban, amikor elázva jöttek haza buliból. Az érdekesség az, hogy ekkor nyolc éves voltam. A mai napig nem tudom, hogyan nem volt soha semmi gond és hogy hogy nem buktunk le soha.

A vizipisztolyom a lépcső tetején hagytam, a nagynéném rálépett, leesett és eltörte a lábát. A mai napig nem tudja senki, hogy én voltam, „kollektív büntetést” kaptunk a testvéreimmel és unokatesóimmal.

Amikor 12 éves voltam, nagymamáméknál voltam faluhelyen és hazafelé az úton találtam egy halott kiscicát. Nagyon sajnáltam, ezért hazaszaladtam, kerestem neki egy szép dobozt, amibe beletettem a kis testet, szépen becsomagoltam és átkötöttem szalaggal, így tettem a szomszédék ajtajához. Mivel előttük találtam a cicát, gondoltam biztos az övék és csak könnyíteni akartam a traumájukon azzal, hogy méltó „koporsóba” tettem. Másnap hallottam, hogy nagymamámnak meséli a szomszédnéni, hogy valami beteg állat egy döglött kismacskát tett a lépcsőjükre egy ajándékdobozban. Pedig én csak jót akartam.

Eltörtem nagymamám egyik kedvenc porcelán poharát és hogy ne szúrjon le, a kedvenc macskájára fogtam, mert tudtam, hogy én büntiben lennék, de a cica nem - és így is lett.

Egyszer kicsit elnéztem az időt és késve indultam haza osztálytársaméktól, akik csak egy utcányira laktak tőlünk. 7-8 éves voltam, jó környéken laktunk és mindig világosban kellett hazaérnem, így a szüleink engedték, hogy átmenjünk egymáshoz egyedül. Mikor szaladtam haza, egy kedves bácsi odaszólt, hogy van egy aranyos kiskutyája a kocsiban, nem akarom-e megnézni. Persze hogy megnéztem volna egy cuki kiskutyát, de a szabály az szabály és késésben voltam, így sajnálkozva mondtam neki, hogy sajnos rohannom kell, különben kikapok. Hetekig bánkódtam, hiszen milyen jó lett volna kutyust simogatni, aztán tiniként rájöttem, hogy valószínűleg egy pedofiltól menekültem meg.

A sporttáborban egy tó mellett fociztunk és annyira izgatott lettem, mikor átvettük a vezetést, hogy bepisiltem. Hogy ne vegye észre senki, egyből besprinteltem a tóba. Mindenki furcsán nézett a „gólörömömre”, de legalább nem tudták meg, hogy bepisiltem, azt a szégyent nem éltem volna túl.

Kiskoromban volt Ken babám is, mégis mindig a lány-babáimat „csókolóztattam”. Anyám viccesen meg is jegyezte, hogy nem jól csinálom, mert a fiúk és a lányok puszilkodnak egymással. Már akkor tudtam, hogy lány létemre a lányokat szeretem. Ez tulajdonképpen nem is csak gyerekkori, hanem felnőttkori titok, ugyanis a családom a mai nem tudja, hogy leszbikus vagyok.

Kislánykoromban szerelmes voltam apukámba és mindenkinek elmondtam, hogy ő lesz a férjem. Az ödipusz komplexus bizonyos szinten természetes a gyerekeknél, de nálam zavarbaejtően sokáig tarott. Persze akkor már senkinek nem dicsekedtem ezzel. Végül szerencsére belezúgtam egy popsztárba, így utána – 12 évesen - már letettem arról, hogy apámhoz menjek hozzá.