Mi a legdurvább „fiatal voltam, kellett a pénz” történeted?

Eladtam a személyi igazolványom és az útlevelem. (Nagyon kellett a pénz.) Persze még aznap bejelentettem a hivatalban, hogy elhagytam őket, hogy bármihez is használták, én tiszta legyek.

Nem én, hanem a barátnőm, aki akkoriban heroinista volt. Eladta potom pénzért a Madonna által dedikált posztert, amit ő maga íratott alá a vele, amikor órákig várt rá a jeges hidegben a Hilton előtt, amikor Madonna itt forgatta az Evitát. Akkor döbbentem rá, mire képes a kábítószer.

A barátnőm azt mondta, tud nekem munkát, menjek ki hozzá Angliába. Megvette a repjegyem is (azt mondta, majd megadom kint az első fizetésemből), csak annyit kellett tennem, hogy feljutok Pestre és felszállok a gépre. Ötszáz forint hiányzott a vonatjegyhez, de már csak fél órám volt.

Bementem a kocsmába és elkezdtem kéregetni a vendégektől. MIndenki elhessentett, de egy bácsi azt mondta, ad ötszáz froncsit, ha cserébe megfoghatja a mellem. Választhattam, hogy pofonverem vagy elfogadom az ajánlatát. Mivel nem volt választásom, engedtem neki. Kicsit megmarkolta párszor, majd fizetett, én meg rohantam az állomásra. Nem életem legbüszkébb pillanata, de ma már saját cégem van Angliában, úgyhogy megérte.

Két évig laktam egy négylakásos kis társasházban, de el kellett jönnöm egy barátnőmhöz, mert elvesztettem a munkám és nem tudtam fizetni a lakbért. A néni, akitől kivettem a picike lakást, a lenti szinten lakott, de aztán vidékre költözött a fiához és alig volt otthon. Gondoltam egyet és titokban visszaköltöztem. A másik két lakónak nem volt gyanús, mert ismertek két éve. Nagyon kevés áramot, vizet fogyasztottam, szinte csak aludni jártam haza, mert az új munkahelyemen güriztem egész nap, hogy összejöjjön a pénz kaucióra egy jobb lakáshoz. Fél évig laktam ott ingyen, mire összeszedtem magam anyagilag és nem tűnt fel senkinek.

Az egyik haverom egy gyorsétteremben dolgozott, de tilos volt etetniük a hajléktalanokat, ezért mindig elbújtam a kuka mögé és titokban csúsztatta nekem a maradékot, amit kidobtak volna. Három hónapig éltem ilyen kaján, a sors fintora, hogy híztam nyolc kilót.

Nagyon be akartam illeszkedni az új munkahelyemen, ezért örültem, mikor a kolléganők elhívtak, hogy menjek velük edzeni. Az irodaházban dolgozóknak az első alkalom ingyenes volt, úgyhogy a belépő nem volt gond, de még két hét volt, mire megkaptam az első fizetésem és nem volt semmim, amiben el tudtam volna menni.

Azt csináltam, hogy bementem egy terembe és azt mondtam, otthagytam véletlenül az edzőruhám, megnézhetném-e a talált tárgyak között. Ezen a helyen találtam egy nadrágot. A következő helyről elküldtek, mondván nem találtak semmi ruhát, de a következő két helyről sikerült összeszednem egy topot és egy melegítőfelsőt, így el tudtam menni edzeni a lányokkal.

Eltörtem egy poharat a tál rizsem mellett és telement szilánkkal, de nem volt más kajám - vagy pénzem, hogy vegyek valamit - ezért úgy ettem óvatosan, hogy minden falatból kicsipegettem az üvegszilánkokat. Olyan is volt, hogy két hétig ettem levest, ami egy fél leveskocka volt forró vízben.

Az egyik ügyfelünk jóképű, gazdag - és természetesen - családos ember volt, aki sosem rejtette véka alá, hogy nagyon tetszem neki. Amikor megszűnt a cég, nagyon nehéz helyzetbe kerültem anyagilag. Nem találtam munkát, de az albérletet fizetnem kellett. Felhívtam, elmondtam neki, mi a helyzet és megegyeztünk egy konstrukcióban.

Hetente kétszer feljött hozzám (szexelni) és ezért adott havi 300.000 forintot és ez ment két évig. Jó szerető volt és kedves ember, nem bántam meg. Amikor egyenesbe jöttem anyagilag - és megismerkedtem a jelenlegi barátommal - befejezettnek tekintettük az egyezségünket, de jóban maradtunk, időnként írunk egymásnak a mai napig.

Az egyetem alatt olyan szinten voltam csóró, hogy egyik este fogtam a zseblámpámat és a bezárt hipermarket parkolójában kerestem aprót, hátha összejön annyi, hogy vegyek egy kis kenyeret. Egy rendőrnek gyanús lettem és odahúzott mellém a kocsival, hogy mit csinálok. Elmondtam neki, mire elvitt egy éjjel-nappaliba és vett nekem ennivalót.

Annyira le voltam gatyásodva, hogy haza kellett mennem vidékre anyámékhoz, de kellett pár száz forint buszjegyre. Nem volt mit tennem, elkezdtem kéregetni a pályaudvaron. Egy óra alatt összejött több, mint egy ezres és soha többet nem kellett ezt csinálnom.

Fotók: istockphoto.com