Sokunknak vannak rossz szokásai. Ezek között olyanok is előfodulnak, amik másokból undort váltanak ki, mégis nehéz leszokni róluk, mert kialakulásuk hátterében feldolgozatlan lelki problémák húzódnak meg.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/5 Rágózás
Egy adott élményt nem tudsz megemészteni és elengedni. Inkább többször átrágod magad rajta. Enyhíted félelmeidet, mint a kisgyerek, ha nő a foga.
Az édes íze megteremti az illúziót, hogy a dolgok rendben vannak. A reklámok szerint a rágógumi frissíti a leheletet. Mély, ki nem mondott neheztelés vagy harag okoz rossz leheletet.
Az ízesített rágógumival leplezed a mérgedet, de sajnos idővel csak a rágógumi íze halványodik, a neheztelés viszont megmarad.
Aki hűvösnek, lazának akar tűnni, az a bizonytalanságát és az elfojtott agresszióját akarja leplezni. Hasonló jelentése van a rágcsálásnak is.
Említettük, hogy minden rágással kapcsolatos viselkedés az elfojtott agresszió jele.
Amikor valaki a saját testébe harap, az azt jelenti, hogy emészti őt egy bizonyos dolog, és inkább lenyel valamit, de nem mondja ki.
Nem akar senkit megtámadni, inkább hagyja, hogy a probléma rágja őt.
Fájdalmat okoz magának, mert azt reméli, hogy a bűntudata ettől enyhülni fog. Minél idegesebb lesz valaki egy adott helyzetben, annál erősebben jelentkeznek a feldolgozatlan rossz érzések.
Az orrszívogatással megpróbáljuk magunkban tartani a problémákat. El nem sírt könnyeket szívunk vissza. Szomorúságunknak nem adunk utat, hogy megkönnyebbüljünk.
Az orr az intuíciót és az önismeretet jelképezi. Ha visszatartjuk benne a folyadékot, akkor nem tudunk nyitni önmagunk felé, mert nem akarjuk megélni és feldolgozni a fájdalmunkat.
A szipogással felhívjuk magunkra a többiek figyelmét, hogy nem vagyunk jól. Aki tüsszentés után orrfújás helyett szipogni kezd, az megszabadul az agressziójától, de kapaszkodik a fájdalmába.
Szipog ahelyett, hogy kommunikálna a többi emberrel, akik segíthetnének a baján.
Ez történik, amikor valaki gyakran közbevág, amikor másvalaki beszél, illetve befejezi a másik történetét, mert úgy gondolja, hogy jobban tudja, mi a vége, vagy hogy jobban tud beszélni.
A félbeszakítással leértékeli a beszélőt. Vagy fél, hogy a másik olyat mondhat, ami neki nem tetszik. Nem tiszteli a partnerét, és nem bízik benne. Így elégíti ki a teljességigényét.
Ennek hátterében olyan múltbeli traumák lehetnek, mint a nem eléggé szoros anyai kötődés, komoly születési probléma, gyermekkori betegség vagy műtét, fizikai bántalmazás.
Aki monoton hangon beszél, az fél az elutasítástól vagy a kinevetéstől. Egy unalmas, de biztonságos világban szeretne élni.
A monoton beszédmód ellentéte a lelkes beszéd. Az ennek megfelelő angol enthusiasm szó eredeti jelentése: „istentől megszállottan”.
Aki az elragadtatottságot kizárja a szívéből és a beszédéből, az nem hallgat a megérzéseire. Nem éli az életét, mert elzárja magát az élete magasabb aspektusaitól.
De ha lelkesedést visz a beszédébe, akkor kedvező változásokat vonzhat be az életébe.