„Te milyen viszonyban vagy a saját nőiségeddel?” – kérdezte egyszer egy barátnőm, aki éppen egy hasonló kérdésekkel foglalkozó klubba járt, és én nem tudtam neki mit mondani. Őszintén vele örültem, amikor elmondta, hogy neki nagyon sokat segít ez a kör, és magabiztosabbnak érzi magát, sokat tanult önmagáról, de engem személy szerint ez a kérdés sosem érdekelt. Így sokáig a nőnappal sem tudtam mit kezdeni.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Női testbe születtem, az identitásom része, hogy nő vagyok, de sosem gondolkodtam ezen többet, mint azon, hogy miért lett kék a szemem, vagy másabb lenne-e az életem, ha alacsonyabb lennék. Hogy előbbiért miért jár évente egyszer virág meg csoki, nem nagyon értettem. Felnőtt fejjel már kértem volna, hogy helyette legyen inkább áttört üvegplafon meg az isztambuli egyezmény aláírása, de megint csak csokit meg virágot kaptam, úgyhogy eldöntöttem, hagyom is a fenébe az egész nőnapot.
Aztán néhány hete lélekszakadva estem be a totyogó lányommal egy babás eseményre, az időpont előtti utolsó pillanatban.
Egy kisgyerekkel nagyon nehéz odaérni bárhová, dolgozó anyaként pláne – a szokottnál is korábban keltem, hogy haladni tudjak a munkámmal, és beleférjen a délelőttbe ez a 40 perc, ám a helyszínen kiderült, hogy az eseményt fél órával későbbre tolták. Fejben matekozni kezdtem, mennyire lógna bele a vége a gyerek alvásidejébe, aztán rájöttem, hogy teljesen mindegy, mert már nem érnék oda a megbeszélésemre, amit viszont nem halaszthatok el, a város másik végében várnak rám.
A cikk folytatódik, lapozz!
Ne várj senkire! Ez az, amivel meglepheted önmagadat az idei nőnapon
