Felmérés: a szülők névtelenül bevallották, hogy van „kedvenc” gyermekük

Az olyan jelenségek, mint a „középső gyerek szindróma”, régóta azt sejtetik, hogy talán mégsem jut minden gyermeknek ugyanakkora figyelem és gondoskodás. Az elmélet szerint sok háromgyerekes családban a legidősebb és a legkisebb gyerekhez képest kevesebb figyelem és szeretet jut a középső gyereknek, aki sem elsőszülöttként nem élvezhette a szülei kizárólagos figyelmét, sem legkisebbként nem lehet a család „kisbabája”, így testvéreihez képest elhanyagolva, kevésbé szeretve érezheti magát, ami a későbbi élete során bizonytalanságban, szeretethiányban nyilvánulhat meg.

De ha ezek szerint vannak „kevésbé szerencsés” helyre születő gyermekek, vajon olyanok is vannak, akiket a szülők mintha kicsit jobban favorizálnának a többieknél? Egy vizsgálat szerint még ez is lehetséges.

Két internetes oldal, a Mumsnet és a Gransnet végzett vizsgálatot, előbbi 1.185 szülőt, utóbbi 1.111 olyan adatközlőt kérdezett meg, akiknek legalább egy unokájuk van már.

A névtelenséget kínáló vizsgálatban részt vevők olyasmit is bevallottak, amit névvel, a gyerekeik előtt valószínűleg nem vállalnának: a Mumsnet válaszadóinak negyede, a Gransnet kitöltőinek 42%-a mondta azt, hogy van kedvenc gyerekük, illetve olyan unokájuk, akihez egy kicsit jobban húz a szívük a többinél.

Azoknak a válaszadóknak több mint a fele, akiknek volt „kedvenc” gyermekük, úgy nyilatkozott, hogy a legkisebb gyereküket favorizálják, 61%-uk szerint a többi gyermekük túl „problémás vagy igényes” lehet.

Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy 26% a legidősebb, azaz elsőszülött gyermekét nevezte meg kedvenceként.

Azok közül, akiknek volt kedvenc gyermeke, 41% úgy nyilatkozott, hogy ez a gyermek saját magukra emlékezteti őket, míg a válaszadók több mint fele azzal indokolta az érzéseit, hogy ez a gyermek sokkal többször nevetteti meg őket, mint a többi utódjuk.

A válaszokból az is kiderül, hogy bár a szülők jelentős hányada nem egyformán szereti a gyermekeit, nem gondolják úgy, hogy a szeretet, ha más fajta is, gyengébb lehet a többi gyereknél, és egyértelműen károsnak ítélik meg, ha valaki úgy favorizálja az egyik gyermekét, hogy az számára vagy a többi gyerek számára is nyilvánvalóvá válik.

A válaszadók fele egyenesen rettenetesnek tartotta, ha egy szülőnek van kedvenc gyereke, harmaduk pedig úgy ítélte meg, hogy ez káros lehet a többi testvér fejlődésére, boldogságára nézve.

A felmérést végző Gransnet alapítója, Justine Roberts szerint a „kedvenc gyerek” topikja máig az egyik legnagyobb tabu a gyermeknevelésben, holott a vizsgálatból látszik, hogy sokan vannak, akik találkoznak vele. Szerinte ezért fontos beszélni róla, és tisztázni, hogy normális dolog, hogy minden gyermeket másfajta szeretettel szeretnek ugyanazok a szülők, ugyanakkor – tette hozzá – ha ez a különbség mérgezővé válik, és a gyerekek is megérzik, hogy nem egyformán kezelik őket, az már egészen más lapra tartozik.