A mai harmincas és negyvenes kisgyermekes szülők azok, akiket édesanyjuk igen nagy valószínűséggel a Spock-irányelvek szerint nevelgetett a hetvenes-nyolcvanas években. A bizonytalanság minden fiatal szülőpárt megkörnyékez az első hetekben, hónapokban.
Hol voltak még akkor online topikok, fórumok, közösségi oldalak, ahonnan mindenféle jótanácsot, személyes tapasztalatot gyűjthetett volna be egy édesanya hajnali háromkor, ölében az órák óta visító újszülöttjével. Ha szerencséje volt, akkor egy közeli rokont, sokat látott szomszédasszonyt segítségül hívhatott, de bizonyára sokszor nyúltak ezek az anyukák a könyvespolc irányába is, kétségbeesve, kutatva a félhomályban a citromsárga kötésű varázskönyvért, melynek szerzője Benjamin Spock, címe pedig Csecsemőgondozás és gyermeknevelés.
VIDEO A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/6 A baba etetése
A gyakorló anyukák ma valószínűleg másik gyermekorvost keresnének, ha a kerületileg illetékes szakember még ma is kizárólag a Spock-féle módszereket hirdetné, ahogy tették azt évtizedeken át a múlt század közepétől. Az amerikai szakember könyveit 39 nyelvre fordították le, több mint 50 millió példányt adtak el belőle.
Tanácsainak hatása pedig még ma is érezhető a gyermeknevelésben. A mai szemlélet alapján a szakértők világszerte azt mondják, hogy a kisbabák életük első hat hónapjában kizárólag anyatejet kapjanak (annak hiányában tápszert).
Ezzel szemben a spockiánus nézet azt vallja: egy hónapos kortól a baba már eszegethet pépesített gyümölcsöt, a főtt vagy sült burgonyát 6 hetes kortól bármikor kezdhetjük kóstoltatni vele. Két hónapos kortól már jöhet a főzelék, s a székrekedésre hajlamos kicsiknek reggel és este adjon az édesanya malátakávét, már 6 hónapos kora előtt is.
Azok az édesanyák, akiknek „nincs elegendő tejük”, egy deci tehéntejet hígítsanak fel ugyanennyi vízzel, keverjék össze egy mokkáskanálnyi kristálycukorral és ezzel enyhítsék a baba éhségét.
Spock könyve 52 éven keresztül a második legnépszerűbb kiadvány volt az USA-ban, csak a Bibliából kelt el több. A gyermekorvos olyan gyakorlati tanácsokat is adott, mint a szappanos vízzel töltött vödör rendszeresítése, melybe a használt, éppen lecserélt és bűzölgő ruhapelenkákat azonnal be lehetett áztatni.
Mint javasolja, áztatás után, rendszerint este ki kell mosni a pelenkákat, s a baba bőrétől függően akár háromszor is érdemes kiöblíteni.
Fontos azonban, hogy időnként ki is kell főzni a pamutokat és a napon szárítani, hogy a baktériumok elpusztuljanak, mert ezek a rettegett piros kiütés fő okozói. Bizony, ez így ment akkoriban minden kisgyermekes családban.
Ma azt mondanánk, nem. Egyre kevesebben hiszik azt, hogy a síró csecsemő csak azért óbégat éjjel-nappal, mert el lett kényeztetve az első hetekben. Bár a nagyszülőktől még gyakran hallani, hogy ne vedd ölbe kislányom, mert megszokja, majd abbahagyja magától. Szerencsére azonban legtöbbször győz az anyai ösztön és erőnkön felül próbáljuk kitalálni, hogyan segíthetnénk a jajveszékelő utódon.
Spock idejében ezt is másként ítélték meg. A könyv szerint három hónapos kortól már nem lehet oka a hasfájósság a baba sírásának, inkább elkényeztetett. „Ilyenkor helyes, ha a szülők nem a szívükre hallgatnak.” Sőt tovább is megy a téma fejtegetésében, s arra ösztönzi a szülőket, hogy egy kis ideig hagyják csak sírni a babát az esti fektetéskor.
Majd hozzáteszi: „általában könnyű a kis zsarnokot leszoktatni a műsorról”. Ehhez a tanács: rakjuk ágyba, amikor eljön az ideje, köszönjünk el tőle kedvesen, de határozottan, menjünk ki a szobából és ne is menjünk vissza. Első este lehet, hogy 20-30 percig is dühösen sír, de ha látja, hogy méltatlankodásának nincs eredménye, egyszer csak hirtelen elalszik.
Második este már csak 10 percet sír, harmadik este már nem is sír. Az éjszakai ébredéssel kapcsolatban sem esik meg a szíve a gyermeken: „a legtöbb esetben egyszerű az orvoslása: a gyereknek meg kell értenie, hogy semmit sem ér el azzal, ha felébred és sír”.
Nemrégiben egy óvodai beiratkozáson az egyik anyuka azt mondta, az ő kisfia csak szeptember lesz hároméves, szerinte még nem kell szobatisztának lennie. Lehet, hogy marad is még egy évig otthon, majd négyévesen kezdi az ovit.
Ennek hallatán a legtöbb spockista felháborodva kelne ki magából, hiszen ez elfogadhatatlan mértékű türelem a múlt századi felfogáshoz képest, amikor már 7-8 hónapos korban illet ráültetni a bilire a babákat. Persze ez csak azoknál a gyermekeknél volt célravezető, akiknél már megfigyelhető egyfajta napi rutin az anyagcserében.
Néhány hét után – írja a könyv – kialakul a feltételes reflex, tehát ahogy megérzi a kicsi a feneke alatt a bilit, automatikusan nyomni kezd. Spock azonban arra is figyelmezteti az anyukákat, hogy ez épp az ellenkező reakciót válthatja ki a gyerekből, amennyiben úgy érzi, erőltetik és nem szabad akaratából vesz részt a „játékban”.
A korai szobatisztaságra nevelés előnyeinek ismertetése után Spock kifejti: másfél-kétéves kor között jön el az az időszak, amikor már minden gyermek megérett a bilire, s nagyon fontos, hogy mindig biztassuk, dicsérjük, ha produkál valamit.
Spock már az 1940-es években belátta, hogy egyes szülőknek komoly nehézséget okoz a gyermeknevelés. Ők azok, akik azt hangoztatják úton-útfélen, hogy „ez a gyerek sehogy sem akar engedelmeskedni” vagy „kibírhatatlanul rossz”.
Az első, amit az ilyen szülőkkel kapcsolatban az ember észrevesz – mint mondja-, hogy nem próbálják komolyan elérni azt, amit akarnak. Gyakran fenyegetőznek büntetéssel vagy szidják a gyermeket, de szinte soha nem váltják be a fenyegetést.
Más szülők megkívánják ugyan az engedelmességet, de néhány perc múlva már behódolnak a gyermek akaratának. Van, aki elneveti magát a szidás közepén, de olyan is akad, aki folyamatosan kiabál a gyermekkel és a szomszédokat kérdezgeti, hogy láttak-e már az övénél rosszabb gyereket.
Spock szerint az ilyen szülők azt hiszik, hogy a kicsi továbbra is ugyanígy fog viselkedni, és semmivel nem tudnak hatni rá a jövőben. Szinte ingerlik a rosszaságra, anélkül, hogy annak tudatában lennének. A szidás és a büntetés náluk csak a tehetetlenség és a kudarc beismerése.
A szakértő szerint az ilyen szülők gyermekkorukban sohasem kaptak elegendő bíztatást arra nézve, hogy ők valóban jók. Ennek következtében nem bíznak eléggé sem magukban, sem a gyermekeikben. Mint írja, az ilyen szülőknek segítségre van szükségük, kérjék ki pedagógus vagy gyermekpszichológus tanácsát.
A válasz erre az, hogy nem vált elavulttá. Számos nézet ma is alapjául szolgál a csecsemőgondozásnak és a gyermeknevelésnek. Főként, ami az amerikai orvos utolsó évtizedeiben kiadott könyveiben szerepel.
Spock ugyanis hosszú élete alatt (95 évet élt) gyakran saját elveit is felülírta. Fiatalon a húsmentes étkezést javasolta kétéves kor felett, nem tartotta ördögtől valónak a veréssel történő fegyelmezést és támogatta a babák körülmetélést.
Karrierjének fél évszázada alatt azonban bebizonyította, hogy szülőnek lenni nem egy kőbe vésett törvényeknek megfelelni akaró szövetséget jelent, hanem az alkalmazkodás, a másik személyiségének és annak változásainak elfogadására tanító élethelyzet, amit nem kell mindenáron tökéletesen csinálni.
A gyermek ugyanis már egy „elég jó” anya közelében is boldog tud lenni.