Külső és belső célok, extrinzik és intrinzik motiváció – melyik hogyan hajt minket?

Írta: ,

Mindannyiunkban működnek hajtóerők, amelyek a viselkedésünket, tetteinket generálják. Vannak dolgok, amiket saját örömünkre, nagy energiák befektetésével, lelkes odaadással csinálunk, másokat meg csak muszájból, kötelességből. Az ösztönző erők eltérőek lehetnek – a külső és belső céljaink pedig meghatározzák a tetteinket, döntéseinket.

Elégedettek akarunk lenni

Minden reggel, amikor felkelünk az ágyból, belekezdünk a napi rutinba, felöltözünk, elindulunk a munkahelyünkre, az iskolába, a gyerekekkel az oviba, valami hajt, mozgat minket. A melóhelyen vagy a suliban szintén meg akarunk felelni, teljesíteni vágyunk, alkalmazkodni, magas életszínvonalon élni, de közben vágyunk arra is, hogy elégedettek legyünk azzal, amit csinálunk. Jól akarunk keresni, de kerülnénk a stresszt. Olyan barátokat szeretnénk, akikre számíthatunk, és mi is szeretnénk megbízható barátok és társak lenni.

Este, lefekvéskor pedig szívesen gondolnánk úgy vissza a napunkra, hogy pótolhatatlanok voltunk ma is valamiben, értelmesen telt az idő, és érdemes lesz holnap is felkelni. Szeretnénk hinni, hogy az, aki vagyunk, fontos, kell, értékes.

Külső és belső célok

A mély, belső szükségletek, azaz a belső célok belénk kódolt, biológiailag meghatározott igényekhez kötődnek. Ilyen a személyes fejlődés, a másokkal való boldog, kiegyensúlyozott kapcsolat, a biztonság érzésének igénye. A külső, társadalmi elvárásokból eredő célok közt a hírnév, a gazdagság, a pozíció iránti vágy, az irigylésre méltó kinézet is szerepel.

Intrinzik motiváció

Az intrinzik motiváció önjutalmazó motiváció. A cselekvés motivációja konkrétan a cselekvésben, a tettben rejlő élvezet maga. Amikor valaki nem azért űz egy sportot, mert a szülei várják el tőle az, hanem imádja csinálni, magától felkel hajnalban, hogy elkezdje az edzést. Belső motiváció hajtja a festőművészt, aki az alkotásán képes hónapokig pepecselni, a modellezőt, aki aprócska, miniatűr világot épít fel, évekig, évtizedekig munkálkodik azon, hogy mutatós, esztétikus legyen a végeredmény.

Belső kényszer vezeti az alulfizetett, de lelkiismeretes nővéreket, egészségügyi dolgozókat. Azokat is a belső erők hajtják, akik maguk örömére utazgatnak, felfedeznek, új kihívásokat keresnek, új sportokat próbálnak ki, belekezdenek munka utáni, hétvégi tanfolyamba.

A hangsúly nem a végeredményen van, hanem a folyamaton. Az edzés maga élvezet – nem csak a győzelem és az érte kapott elismerés adják a pozitív élményt.

A flow-élmény átélésekor az ember teljesen elmerül abban, amit csinál, élvezi, ahogy feloldódik egy munkafolyamatban. Olyan ez, mintha szinte lebegnél. Ritka nagy öröm, ha találsz olyan munkát, hobbit, amiben megélheted ezt.