Pánik, anyagi csőd és néma csend – A munkanélküliség első napjai 5 pontban

Írta: ,

Nem túl szerencsés kezdés egy új felületen úgy megjelenni, hogy az ember élete legnyomorultabb történeteivel turnézik, de a Biennél azt kérték tőlem, hogy írjak úgy, ahogyan a blogomon is szoktam. Ott meg úgy szoktam, hogy nem hallgatom el azt sem, amikor éppen szerencsétlenkedem.

Ezért most elmesélem, milyen az, amikor az ember munka nélkül marad, és azt is, mik azok a lépések, amiket szerintem rögtön érdemes meglépned, ha egyszer te is így járnál. Ilyen velem egyszer történt életemben, egyébként nem is olyan régen, és bár nem tartott hosszú ideig ez az állapot, így is sokat tanultam belőle. A gyerekesek helyzetéről nem tudok semmit mondani, e téren nincs tapasztalatom, de biztos vagyok benne, hogy sokkal aggasztóbb lehet, ha állás nélkül maradnak akárcsak egy rövidebb időre is. Nézzük, mik az én tapasztalataim:

1. Ne pánikolj!

Amikor volt munkám, sokszor eszembe jutott a barátaim munkanélkülis sztorijait hallgatva, mi lenne, ha egyszer megtörténne, hogy nincs bevételem, és nem kell minden nap bemennem dolgozni. Mindig félelemmel gondoltam erre, és olyan képek jelentek meg előttem, hogy száraz kiflivéget rágcsálok, miközben megkapom a második felszólítást is, hogy fizessem már be az elmaradt villanyszámlát. Rosszabb esetben száraz kiflivéget rágcsálok, gyertyafénynél. Éppen ezért én lepődtem meg a legjobban, hogy nem estem kétségbe, amikor ez a félelmetes dolog egyszer csak megtörtént velem, pedig a helyzetem nem volt egyszerű. Azt hiszem, a legfontosabb, hogy minél előbb le tudjunk csillapodni és hogy ne pánikoljunk. Vagy miután kidühöngtük magunkat, lépjünk túl a pánikon, és egy megoldandó feladatként gondoljunk a helyzetünkre.

2. Kelj fel!

Én nem gondoltam volna, de valóban igaz az, hogy miután elveszítettük az állásunkat, igényes, viszonylag rendszerezett és aktív felnőtt emberként egy hét alatt el lehet jutni oda, hogy kinyúlt leggingsben, szakadt pólóban, loncsos hajjal, a telefonunkat nyomkodva terpeszkedjünk egész nap a kanapén, és teljesen jól ellegyünk ebben az állapotban. Persze, csak amíg eszünkbe nem jut, hogy nem azért heverészünk, mert hétvége van…

 

via GIPHY

Mi a legjobb, amit tehetünk magunkkal? Az, hogy úgy teszünk, mintha még mindig dolgozó emberek lennénk. Reggel felkelünk, rendbe hozzuk magunkat, megszervezzük a napjainkat – csak úgy, mint amikor még nagyon elfoglalt munkásemberek voltunk, és állandóan arra panaszkodtunk, hogy nincs időnk semmire. Hát, most van.