Eleged van a munkádból? Akkor lehet, hogy kiégtél!

Írta: ,

Állandóan fáradt vagy, semmi kedved beszélgetni a kollégáiddal, a közös ebédrõl pedig ne is beszéljünk? Esetleg úgy érzed, nem vagy képes ellátni a feladataid, hogy valójában nem is neked való ez a munka, és már amúgy is eleged van az egészbõl? A tüneteket ne vedd félvállról, mert lehet, hogy a munkahelyi kiégés áldozata lettél!

A Freudenberger nevéhez fűződő, 1974-ben létrehozott burn-out fogalom olyan fokozott érzelmi megterhelés és fizikai-érzelmi-mentális kimerülés tünetegyüttesét jelöli, amely kedvezõtlen stresszhatások következtében jön létre, és hosszú távon fennáll. „A munkahelyi kiégés egy folyamat, míg a végállapot helyrehozhatatlan, ez a burn-out” – tudtuk meg Sági Andrea pszichológus, stressztrénertõl, aki szerint a munkahelyi stresszt kiváltó tényezõk és a burn-out kialakulásnak okai nagyon hasonlóak. Gondoljunk csak például a mindennapos idõkényszerre, a túlórákra vagy a felettesek támogatása, a visszajelzés és az autonómia hiányára.

Alvászavart, közönyt, túlérzékenységet is okozhat

A szakértő szerint több minden segíthet a kiégési szindróma felismerésében. Egyrészt ott vannak a sokaknak ismerõs testi tünetek: folyamatos fáradtság, feszültség, idegesség, szorongás és gondterheltség érzése. Amelyek többnyire megfelelõ mennyiségû többletpihenéssel, például délutáni vagy hétvégi alvással sem szûnnek meg. Jellemzõ továbbá az álmatlanság is, amikor nehezen alszunk, éjjel többször felébredünk, majd azon gondolkodunk, mit is kellene másként csinálni, hogy jobb legyen a helyzet a munkahelyen. Másnap reggel aztán alig bírunk felkelni, szinte semmihez sincs kedvünk. A napközbeni fejfájás vagy gyomorgörcs mindennapos jelenség, már meg sem lepõdünk a fájdalmon. Még az ebédidõ sem nyújt megváltást, maximum a cigarettaszünet és egyéb serkentõ-, nyugtatószerek adhatnak némi vigaszt.

A kollégákkal és a vezetéssel szemben felléphet ingerlékenység, cinizmus, úgy érezhetjük, senki sem ért meg minket. Akár rögeszmék is kialakulhatnak, és azt gondolhatjuk, mindenki rólunk pusmog. Túlérzékenyek leszünk, a legapróbb dolgokon is képesek vagyunk napokig zúgolódni. A sok negatív érzelem miatt csökkenhet a teljesítõképességünk, szakmai önértékelési problémák léphetnek fel, egy idõ után már abban sem hiszünk, hogy megfelelõen el tudjuk végezni a munkánkat. Mindez odáig fajulhat, hogy labilissá, depresszióssá válunk. Az elkötelezõdésünk csökken a szakma, a cég, a csapat iránt, legszívesebben beteget jelentenénk, és elmenekülnénk minden és mindenki elõl. Ha a tünetek közül többet is észlelünk magunkon, elõfordulhat, hogy bizony mi is a munkahelyi kiégés áldozatai lettünk. Ám öndiagnózis helyett érdemes inkább pszichológus segítségét kérni a pontos állapotfelmérésben.

„Sajnos én is ismerem a burn-out kifejezést, hiszen magamon tapasztaltam a jeleit – mondja Anett (30). – Az elején örömmel jártam be a munkahelyemre, imádtam dolgozni, meg akartam váltani a világot. A sikerek szerencsére jöttek, de aztán a fõnököm vérszemet kapott. Látta, hogy simán elvégzem két ember munkáját, méghozzá jól, ezért még inkább leterhelt. Más pozíciókat is nekem kellett ellátnom, de persze köszönet, megbecsülés nem járt érte. A stressz mindennapos volt, mindig mindenki ideges volt. Ez persze érzelmileg nagyon megviselt, azt vettem észre magamon, hogy ingerlékeny, cinikus lettem, nem tudtam jól aludni, kikapcsolódni, egyfolytában a munkahelyi problémákon rágódtam, szorongtam. Szerencsére nem kellett szakemberhez fordulnom, mert sikerült munkahelyet váltanom, a tüneteim pedig szép lassan elmúltak, amint kikerültem abból a mérgezõ környezetbõl.”

Én is kiéghetek?

A fiatalok veszélyeztetettebbek, mint a régóta pályán lévõk, és a családi állapot is befolyásolhatja a kiégés megjelenését, különösen az egyedülálló férfiaknak van esélyük rá – magyarázza a pszichológus. – A személyiségjellemzõk közül a külsõ kontroll, a passzív, elkerülõ megküzdési stratégiák, az alacsony önértékelés hajlamosító tényezõ. A hajszolt, versengõ, teljesítmény-központú ember különösen ki van téve az érzelmi kimerülésnek.

A teljes cikket a Családi Lap 2016 októberi számában olvashatod el!

Szerző: Kató Iringó