Házi zöldségkrémek készülnek Királyhegyesen - két anyuka családbarát kisvállalkozást keltett életre

Írta: ,

Királyhegyes látképe keserédesen ismerős: egykor szebb napokat látott, gangos parasztházak, a falu közepén álló, kis templomhoz vezető döcögős, kátyús utak. De a templomtól balra történik valami: az üresen álló üzembe új élet költözött, a levegőben érkezésünkkor hagyma és paprika illata van, a kapuban pedig Farkas-Molnár Ágnes és Molnár Judit vállalkozók mellett az udvarban sertepertélő két kisgyerek fogad bennünket.

A királyhegyesi üzem területén korábban amolyan háziasszonyképző működött, helyi és a környékbeli asszonyokat tanítottak önellátásra, befőzésre. A Molnár testvérek ezt a félbehagyott vállalkozást élesztettek újjá és vittek sikerre: az alapokra építkezve, de újragondolva, szakmai tapasztalataikat, lelkesedésüket, rátermettségüket és kapcsolati hálójukat latba vetve haladnak lépésről lépésre a márka felépítésében.

A gyessel és gyeddel járó időszakot egyre több otthon maradó anyuka használja ki arra, hogy megvalósítsa valamilyen korábbi elképzelését, akár azért, mert most van erre először lehetőségük életükben, akár azért, mert úgy gondolják, a korábbi munkájukat már nem szeretnék a gyerek mellett is folytatni.

Az önfenntartó, családdal összeegyeztethető apró vállalkozásokkal mindenki jól járhat: anyuka, gyerek, szűkebb és tágabb környezet, de még a teljes hazai gazdaság is, az azonban, hogy egy ilyen ötlet egyszerre több család életét is megkönnyítse, ráadásul társadalmi vállalkozásként, és nem Budapesten, hanem egy kimondottan rászoruló régióban jöjjön létre, tényleg ritka mezei virág. De Királyhegyesen ilyet is találni: az egykori tankonyha épülete sokáig üresen állt, most két fiatal anyukának köszönhetően zöldség- és gyümölcskrémek készülnek itt, profi körülmények között.

A természetes összetevőkből készülő, tartósítószermentes krémek íze tényleg olyan, mintha az ember magának tette volna el, amit behozott a kertből, a csomagolás viszont elegáns, letisztult és divatos, már-már hipszteres, a duci kis üvegek bármelyik menő házibulin is megállják a helyüket, nem csoda, hogy egyre nagyobb bolthálózatok autói fordulnak be Királyhegyesre a friss áruért.

A vállalkozás receptje, akár csak a krémeké, egyszerű és nagyszerű: végy néhány munkát kereső vidéki nőt, akik végzettségük és tapasztalatuk szerint is értenek a zöldségfeldolgozáshoz, adj hozzá két versenyszférából érkező, fiatal családanyát, akik az egésznek eladható arculatot és infrastruktúrát adnak, majd érleld össze őket pályázatokkal és társadalmi vállalkozásoknak kiírt támogatásokkal, és már palackozhatod is a sikert!

A dolog persze ennyire könnyen azért nem ment, voltak bukkanók, sőt bukások is, de a Kanálkát életre hívó testvérpár végig tudta, hogy megtalálják majd a számításaikat.

„Én jogász, közgazdász vagyok és az állami közszférában dolgoztam, a testvérem pedig a versenyszférában, de alkalmazottként, online marketingesként” – meséli Ágnes.

– „Maga az, hogy vállalkozzunk, évek óta mozgatta a fantáziánkat, meg folyamatosan, amikor étterembe mentünk, vagy egy-egy várost látogattunk, akkor mindig elraktároztuk az ötleteket, hogy mit kéne csinálni, mi az, ami tetszik. Először a vendéglátóiparral próbálkoztunk Szegeden és sikeres vállalkozást hoztunk létre, utána fordultunk a termelés felé. Elkezdtünk pályázatokat nézni. A termelőipari, mezőgazdasági pályázatokra koncentráltunk és így kezdtük el. Akkor még nem tudtuk, hogy pontosan milyen élelmiszert termelnénk, csak az volt biztos, hogy zöldséget és gyümölcsöt szeretnénk feldolgozni valamilyen formában. Az egészséges vonal is adott volt, hiszen mindketten figyelünk erre a családunkban is az ételválasztásnál, főzésnél, háztartási döntéseinkben. Aztán jött egy telefonhívás egy pályázatíró ismerősünktől, hogy nem akarjuk-e megnézni ezt az üzemet, ami eladóvá vált. Kimentünk, találkoztunk Tündivel, az üzem vezetőjével és én tudtam, hogy ez lesz az. Már akkor nagyon megérintette a szívemet.”

Az elmúlt másfél évben a kis vállalkozás 8 fősre nőtt, négyen Budapesten segítik a csapat munkáját, négyen pedig a királyhegyesi üzemben dolgoznak állandóan. Bár az alkalmazottaiknak biztos, stabil, kiszámítható és – ami nagyon fontos – a családdal összeegyeztethető bevételt jelent a Kanálka, Ágnes és Judit egyelőre nem tudnak pénzt kivenni a cégből, egyelőre inkább bele tesznek, ezt azonban most még nem bánják.

Azt mondják, ezen minden kezdő vállalkozásnak át kell esnie, és különben is a projekt időközben igazi szerelemmé nőtte ki magát: elfogadták, hogy a kisgyermekeik nevelésével töltött önfeledt időből fel kell áldozniuk valamennyit azért, hogy egy reményeik szerint később jövedelmező üzletet építsenek fel, ami már most is nagyon sok anya életét megkönnyíti.

Terveik most is vannak: hosszabb távon szeretnék, ha az üzem területe vendéglátásra, vidéki turisztikai célokra is alkalmas lenne, rövidebb távon pedig a márka ismertebbé tételét, a nagyobb tételben gyártást szeretnék elérni, ehhez folyamatosan pályáznak is. A Lépj velünk! program segítségével most két fontos ponton erősödik a vállalkozás: új gépeket vásárolhatnak, melyek segítik a munkatársak napi munkáját és hatékonyságát és a szerencsére szépen növekvő igények kiszolgálását is. A másik hatalmas plusz, hogy az UniCredit Bank programjának köszönhetően az anyagi támogatás mellett szakmai segítséget is kapnak a pénzügyi, üzleti terveik tökéletesítéséhez, az értékesítési csatornák bővítéséhez, illetve egy hatékony kommunikációs stratégia kidolgozásához is.

Amíg a Kanálka nem volt, a dolgozóik Makóra járhattak a gumigyárba, 12 órás műszakokba. Itt helyben tudnak dolgozni, és mindenki rugalmas, együtt dolgozik azért, hogy ne kelljen meghozni a lehetetlen döntést: anyaként jelen legyek, vagy kenyeret tegyek az asztalra?

„Évi kislánya Makóra jár iskolába, de még túl kicsi ahhoz, hogy egyedül közlekedjen. Úgyhogy a műszak megegyezett, egy órával hamarabb kezdenek, így egy órával hamarabb végeznek is, Évi eléri a buszt és át tud menni minden nap a kislányáért” – meséli Ágnes.

Míg a gyár udvarán a különböző zöldség- és gyümölcskrémeket kóstoltatják velünk, azon gondolkodom, milyen érdekes, hogy a Kanálka bár kicsi, mégis teljesen profi, jól ütemezettek a munkafeladatok, pontosan kapják a rendelt árut a viszonteladók, mégis a beszállítóktól a dolgozókig és a vezetőségig mindenki milyen közvetlen és elérhető. Ha szétnézek, nem gyári munkásokat, hanem embereket, barátokat, egymást segítő nőket, családanyákat látok. Talán ettől van olyan otthonos íze a paprikakrémnek – gondolom a pirítósom fölött.