Ünnepek közötti rosszkedv: 5 szívmelengető könyvrészlet, ami jobb kedvre derít

A legtöbb Szabó Magda könyvet szeretem, de ez az egyik kedvencem, hiszen az írónő a gyerekkori emlékeit írja le ebben a műben. Ez egy tökéletes karácsonyi idézet – boldog lennék, ha e felé tartana a világ, és mindenki megtalálná az ünnep igazi lényegét.

„A karácsony, főként az ajándékozás része, minden esztendőben nagy izgalmat és örömet jelentett. Miután, ahogy eszmélni kezdtem, közölték velem, hogy amit kapok vagy kapunk, nem a Jézuska hozza, hanem az enyéim adják, s nekem is módomban áll örömet szerezni másoknak, magam is hamar aktív szereplőjévé váltam a karácsonynak; nemcsak a megajándékozott voltam, hanem az ajándékozó is. Bárkit meg volt szabad örvendeztetnem, de vásárlásra nem kaptam pénzt, nekem kellett előállítanom az ajándékokat, vagy odaadnom valamit a kiválasztottnak gyér kincseimből. (…) Karácsony napján, nem sokkal fagyújtás előtt, besomfordáltam a hálószobába. Anyám éppen átöltözött, áthúzta a nyakán a világoskék ruháját.

– Szeretnék még valakinek ajándékot adni– mondtam.
– Kinek? – nézett rám csodálkozva.
– A hóembernek.
– A hóembernek? Mit?

Hallgattam.

– Valamit, ami a tied?

Bólogattam.

(…) Elrohantam. Kértem egy gyertyát, olyat, amit rá lehet csiptetni a faágra. (…) Fagyújtáskor kettős öröm, hogy adtam is, kaptam is (…) Az ablakfényben vajsárga volt a hó. Közvetlenül előtte ott feküdt az ajándékom, rá volt csiptetve a gyertya is, egy még sose használt, rózsaszín karácsonyfa gyertya. (…) Nagyon szép ajándék hevert a hóban, igaz, hogy kicsi, de hát nekem csak kicsi volt abból, amiből a felnőtteknek nagy.”