Egyik nap a szokásostól eltérő időpontban vittem a kislányomat az óvodába, így új arcokkal találkoztunk útközben. Éppen elsiettünk egy anyuka-gyermeke páros mellett, amikor megütötte a fülemet néhány kósza mondat, amit nekem céloztak: „Bizony, lehetnék ám én is ötven kiló! Harminc évesen én is ötven, meg hatvan kiló voltam… Könnyebben mozognék.” Gondolkoztam, mi lenne a helyes reakció részemről, de végül úgy döntöttem, nincs szükség semmilyen visszajelzésre. Nem azért, mert féltem konfliktusba bonyolódni, vagy, mert nem tudtam volna mit mondani.
Egyszerűen nem akartam két kisgyerek előtt – akik egyébként sem értenék, miről szól ez az egész – nézeteltérésbe keveredni, és még meg is sajnáltam az illetőt. Bár engem akart bántani a becsmérlő megjegyzésével, valójában két ember bántott igazán: saját magát és (ami számomra fájóbb) a gyermekét.
Ez a helyzet mindenki számára ismerős lehet, hiszen ez történik velünk nap, mint nap, amikor online beszólásokat kapunk, trollokba ütközünk, és akkor is ez játszódik le, amikor mi magunk vagyunk a kötekedő felek. Ám ez a közösségi oldalakon már annyira hétköznapi és mindennapos, hogy szinte észre sem vesszük…
Mi a céljuk a trolloknak?
Azzal, hogy nem reagáltam a velem történtekre, le is zártam a provokációt, így esetemben nem ért célt a trollkodás. Mert mi is a trollok célja? Felkorbácsolni az érzéseinket, indulatokat, nézeteltéréseket generálni, vagy éppen elérni, hogy végre valaki rájuk figyeljen. Állandó a személyeskedés, mások sértegetése, lehetőleg nyilvánosan, hogy minél nagyobb legyen a visszhang és a bántódás. Azonban míg online el lehet hitetni, hogy a trollok tökéletesen érzik magukat, lubickolnak a népszerűségben és az önbizalomban, addig személyesen láthattam, hogy erről szó sincs.
Az „én trollom” egy erősen túlsúlyos, önbizalom-hiánnyal és komplexusokkal küzdő, számos egészségügyi és lelki problémával vívódó nő volt – nem tudtam mérges lenni rá. Persze, sokan átlátnak már az online kötekedőkön is, mert való igaz, hogy akinek rendben van az élete, jól érzi magát a bőrében és szereti a mindennapjait, annak sem kedve, sem ideje nincs arra, hogy másokat virtuálisan bántalmazzon.
Mégis rengetegen felülnek a becsmérlő kommentekre, másokat alázó csoportokban tevékenykednek, vagy az teszi őket boldoggá, ha lecsaphatnak egy gépelési, vagy éppen egy helyesírási hibára.
Arccal, vagy arc nélkül?
Online a lehetőség adott, hogy arc nélkül vállaljuk az ily módon alkotott véleményünket, azonban egy svájci kutatás szerint sokkal „hatékonyabbak” azok a trollok, akik nyíltan vállalják személyiségük árnyoldalait. Míg korábban mindent vittek a hamis profilok és gond nélkül trollkodhattak azok is, akik névtelenek akartak maradni, manapság egyre szűkülnek a lehetőségeik.