A jóga nagyon divatos már nálunk is, a fővárosban szinte minden kerületben találni stúdiót (többet is), és ez alapvetően egy pozitív dolog. A legtöbb csoportos órán azonban csak a jóga egy apró szeletével találkozhatnak a vendégek, a testtartások gyakorlásával, ami csupán az első lépés ezen a fantasztikus úton. A jóga rendszere igen összetett, és ebben a cikksorozatban igyekszem bemutatni minden ágát, ha a pózokon túl is érdekel ez a csodálatos keleti hagyomány. A harmadik rész a koncentrációról szól.
Az előző három részben megismerkedhettetek az ászanákkal, a pránájámával, valamint a tisztítógyakorlatokkal, most pedig a jóga 4.köréről, a dháraná-ról, azaz koncentrációról olvashattok bővebben. Ennek rövid definíciója így hangzik: a koncentráció az elme rögzítésével pihenteti és edzi az idegrendszert, segíti az elme feletti uralom megszerzését. Ez lényegében a meditáció előszobája, ennek tökélyre fejlesztése nélkül nem is jöhet létre a meditációs állapot.
Tulajdonképpen az elme egyetlen ponton való rögzítését, úgymond „egyhegyűvé” tételét jelenti, ami borzasztóan nehéz feladat. Ilyenkor meg kell fékezned az ezerfelé cikázó gondolataidat, amit azzal érhetsz el, ha csak és kizárólag egyetlen dologra összpontosítasz.
Próbáld csak ki akár most rögtön, hogy megpróbálsz egyetlen dologra gondolni, például egy tárgyra. Azt hiszed, menni fog, de észre fogod venni, hogy közben számtalan egyéb háttérgondolat is bekúszik az elmédbe – nos, ezeket kell kiirtani ahhoz, hogy megvalósuljon az egyhegyű koncentráció.
Ezt a képességet egyébként a jógapózok gyakorlása is fejleszti azzal, hogy minden póznál a tekintetedet egy pontra kell vinni, például az orrhegyedre, a két szemöldököd közé vagy a kézfejedre, így nem szóródik szét a figyelmed a teremben.
Kép forrása: unsplash.com
Számtalan koncentrációt fejlesztő technika létezik – a tisztítógyakorlatokról szóló résznél például írtam már a trátakáról, amelynél a gyertyalángba kell pislogás nélkül meredni 1-3 percen keresztül, ami szintén fejleszti a dháranát is.
Egy másik gyakorlatban a kézfejedet kell vízszintesen magad elé emelni szemmagasságban, és a középső ujjad körmének hegyére meredni – majd egy idő után lassan távolítani az arcodtól a kezed úgy, hogy a tekinteted nem mozdul, így a végén lényegében a „semmibe” fogsz meredni.
Az úgynevezett „óragyakorlatnál” pedig először rajzolj fel egy üres lapra egy mutatók nélküli órát, tehát csak egy kör legyen és a számok. A kör közepébe rajzolj egy pontot – meredj erősen erre a pontra, és a figyelmedet úgy vezesd körbe az óra számain, hogy a tekinteted nem mozdul el a középső pontról! Ez a figyelemirányítási gyakorlat akkor ajánlott, ha a koncentráció még nagyon nehezen megy.
Tradicionálisan egyébként a dháraná a választott Istenség alakjára, lényére történő összpontosítást jelenti – ez történhet úgy, hogy az Istenséget ábrzoló ikonra, szoborra mered a gyakorló, vagy lehunyt szemmel megjeleníti őt gondolatban. Emellett az aum szótag magunkban történő ismétlése is az egyhegyű állapot elérését szolgálja: az aum egy szimbólum, amely a mindentudás, „mindenütt jelenvalóság” értelmét hordozza, de ezzel általában már csak az igazán elhivatott, elmélyült jógagyakorlók foglalkoznak.