Az iskola nem csak az ABC, vagy a szorzótábla megtanulásáról szól, ezek az évek szolgálják azt a célt is, hogy fontos dolgokat tanuljunk meg, amelyeket aztán majd jól használhatunk a nagybetűs életben. Hogy az alábbi dolgokat megtanulja-e a gyerek az iskolában, legalább annyira múlik egy jó tanáron, mint a te hozzáállásodon is. Mivel mindegyik kulcsfontosságú, hogy a gyerek a felnőttkori kihívásokat is sikerrel vegye, ezért nem árt odafigyelni ezekre sem az egészséges tízórai mellett.
VIDEO Így mosd ki helyesen a sminkes ecseteidet - egy héten legalább egyszer!
1/5 Csak egyéni munka
A csapatmunka elsőre jó munkának tűnik, hiszen fel lehet osztani a teendőket, és van kivel megbeszélni a kérdéseket és a problémákat.
Több emberrel együttműködni azonban nem mindig egyszerű: érzékeny az egyensúly, amikor még nem erőltetjük minden áron a saját ötleteinket, de nem is mondunk le róluk csak azért, mert valaki hangosabb, arról nem is beszélve, hogy a felelősség egyenlő arányú vállalása is olyasmi, ami nem megy egyik pillanatról a másikra, meg kell tanulnunk ezt is.
Még mindig jobb azonban az ilyesmivel az iskolában kísérletezni, mint akkor, amikor az első munkahelyünkön a megélhetésünk múlik rajta.
A saját gyerekét mindenki tökéletesnek látja, és mivel azt is szeretnénk, ha boldogok lennének, nem nehéz abba a hibába esni, amikor kénytelenek vagyunk elfogadni a kudarc tényét.
Ez megnyilvánulhat abban, hogy óriási ügyet csinálunk a legkisebb bukásokból is, de abban is, hogy másokat, vagy a körülményeket kezdjük hibáztatni, ha a gyerek nem úgy teljesít valamiben, mint ahogyan számítottunk rá.
Míg előbbi hihetetlenül szorongóvá teheti a kicsit, aki inkább nem is próbálkozik, nehogy csalódást okozzon, utóbbi nem tanítja meg a felelősség vállalására.
A kudarc márpedig, tetszik vagy sem, időnként mindannyiunk életének a része lesz, ezért a legjobb, amit tehetünk, hogy megtanuljuk elfogadni, és nem rágódunk túl sokat rajta.
Ha a gyerek fegyelmezett, jól viselkedik, minden házija kész, összebarátkozott a többiekkel, és egyetlen tanárnak sincs rá egy rossz szava sem, akkor mi okunk is lehetne az aggodalomra?
A szabályok és a normák követése olyasmi, aminek egy részét szintén az iskolában tanuljuk meg, és egészséges keretek között erre szükség is van, hiszen nem anarchiában élünk.
A legtöbb munkahelyen azonban nem azt várják, hogy előre leírt forgatókönyvet kövessünk, vagy, még ha ez így is van, akkor is adódnak majd olyan váratlan helyzetek, amelyekről elvárják, hogy magunk oldjuk meg őket.
Ha gyerekkorunkban nem tanuljuk meg, hogy egy problémának többféle megoldása is lehet, és előállhatunk a saját verziónkkal, az felnőttként nagyon sok akadályt okozhat.
A piros pont, a nyuszis nyomda, vagy éppen a zsebpénz a jó jegyért nem rossz motiváció kezdetben, de igazából mégis csak az lenne a legjobb, ha a gyerek megtanulna csak úgy, a maga örömére tanulni és dolgozni.
Egyrészt azért, mert az életben sem kapunk mindig külön jutalmat csak azért, mert elvégeztük a kötelességeinket, másrészt azért, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a munka ne teher legyen, amivel csak a szemünk előtt lebegő cél érdekében vagyunk hajlandóak nap mint nap megküzdeni, hanem olyasmi, amire büszkék vagyunk, és a magunk öröméért is végezzük.
Végül, de nem utolsó sorban a gyereknek meg kell tanulnia egy fontos leckét, amit mi felnőttek is elfelejtünk sokszor: hogy a kemény munka és a sok stressz mellett néha ki is kell kapcsolódni egy kicsit.
Hogy igenis szükségünk van arra, hogy néha a barátainkkal találkozzunk, a családunkkal töltsük az időt, vagy egyszerűen csak magunkra zárjuk a szoba ajtaját egy pohár kakaóval meg egy jó könyvvel vagy filmmel, esetleg elmenjünk kirándulni, biciklizni egyet.
Mindez olyasmi, aminek nem szabadna kiváltságnak lennie, még akkor sem, ha a sok teher mellett néha nehéz megfeledkezni a gondjainkról. A lazításra azonban minden életkorban szükségünk van.