Ha meghallod azt a szót, hogy önbizalomhiány, neked is a külsőddel kapcsolatos kételyeid ugranak be, igaz? Pedig ennek valójában többféle fajtája van, és akad közöttük egy kevésbé ismert, ami valójában rengeteg ember életét keseríti meg. Tisztázzuk: mi is az az imposztor-szindróma, és nálad jelen van-e?
VIDEO Napcsókolta smink, a forró estékre
1/5 Az imposztor-szindróma jellemzői
Akik ebben a különös önbizalomhiányban szenvednek, folyton meg vannak győződve arról, hogy tehetségtelenek, és valójában nem értenek semmihez. Hiába találtak maguknak jó munkahelyet, biztosak benne, hogy csak ügyesen megjátszották magukat, vagy kihasználták az eseményeket, és ezzel sikerült elhitetniük mindenkivel, hogy megfelelőek az állásra.
Titkon viszont emiatt folyton attól rettegnek, hogy egyszer lebuknak, és mindenki számára kiderül, valójában egyáltalán nem érdemlik meg a munkát.
Majdnem biztosak abban, hogy eddig csak mázlijuk volt, amiért ezt ilyen ügyesen meg tudták játszani. Mindezt akkor is, ha már évek óta ott vannak a szakmában, nem hibáztak, és mások számára teljesen nyilvánvaló, hogy igazi profik.
Az imposztor-szindrómás ember véletlenül sem ismerné be, ha valamit ügyesen csinált, mert biztos benne, hogy csak szerencséje volt, és a jó időzítés miatt ért el kimagasló eredményeket.
Ellentétes dologról van szó, mert bár egyrészt azt gondolja, hogy nem alkalmas a munkájára, közben szentül hiszi, hogy valami máshoz kimagasló tehetsége van: csak sajnos azt véli, hogy ez a többi ember megtévesztése.
Folyton úgy érzi, hogy mindenki okosabb nála, ő pedig hozzájuk képest szinte semmit sem tud, teljesen le van maradva, hamarosan erre pedig a kollégái számára is fény derül. A gondolat pedig egyszerűen nem akar megszűnni, akár hónapok alatt sem.
Kis érdekesség, hogy statisztikák alapján az imposztor-szindróma a nők körében valamivel elterjedtebb, mint a férfiaknál. Lehet, hogy neked is van olyan kolléganőd, aki ebben szenved, csak nem tudsz róla, mert az ilyen személy igyekszik titokban tartani, hogy mennyire bizonytalan saját magában.
Nagyjából negyven éve diagnosztizálták először ezt a szindrómát, és azóta egyre többen ismerték be, hogy hasonló gondokkal küzdenek.
Híres írók, színészek, sőt még fizikusok is érezték már úgy, hogy igazából tehetségtelenek, és hamarosan lebuknak a nagyvilág előtt.
Ezzel csak az a gond, hogy épp a legügyesebb emberek rombolják le saját önbecsülésüket.
Gyakran érzed úgy, hogy nem vagy elég jó a pozíciódban, és ez neked túl nagy falat? Ha a főnököd behívat az irodába, majdnem biztos vagy benne, hogy rájött erre, és ki akar rúgni?
Amikor mások megdicsérnek valamiért, titokban biztos vagy benne, hogy nem gondolják komolyan, maximum csak kedvesek akarnak lenni?
Ha ezeket olvasva most bólogattál, akkor könnyen előfordulhat, hogy neked is imposztor-szindrómád van! Érdemes minél előbb elcsípni ezt a jelenséget, és megoldást találni rá, mert ahogy telik az idő, rosszabbodhat, és az életedet az állandó kételkedés miatt jelentősen negatív irányba alakíthatja.
Az önbizalomhiánnyal súlyosabb esetben persze érdemes szakértőhöz fordulni, de ha úgy érzed, nem hatalmasodott még el rajtad az érzés, próbálj ki néhány módszert saját magad. Már önmagában az, hogy tudod, ez imposztor-szindróma, segít ráébredni a saját értékeidre, hiszen ez egy létező jelenség.
Írd össze, milyen sikereket értél el nap mint nap, majd olvasd vissza később – ezek ismétlődni fognak, tehát biztos, hogy van tehetséged hozzá! Vedd át magadban azt is, hogy az érzések és a tények sokszor nem egyeznek meg egymással; amit te gondolsz magadról, nem feltétlenül az, ahogy mások látnak.
Ne feledkezz meg arról sem, hogy az emberek többsége nem tudja, mit csinál. Rengeteg vállalkozás megy csődbe, mindenki hibázik, de kockáztatnak. Ahogy te is; hidd el, ha tényleg csaló lennél, már az első napon lebuktál volna. Nem létezik olyan, hogy valaki hónapokon át dolgozik valahol, elismerik a munkáját, és mégse értene hozzá!