Lehet, hogy korral jár? Most már én is szeretem az őszt, el is mondom miért

Régen a nyár mindig arról szólt, hogy minél több buliba eljussunk, minél több fesztiválon megforduljunk és persze minél több nyaraláson részt vegyünk. Nem mondom, hogy ezeknek mostanában semmi prioritásuk nincs az életemben, de időközben anya lettem, sőt, lassan az óvodával is végez már a kislányom. Annak ellenére, hogy most is szeretem a nyár pezsgését, a jövés-menést, a sok-sok programot, mire a végére érünk a meleg hónapoknak, érzem, hogy ennyi elég volt.

Már nem vagyok annyira kreatív, ha programokról van szó, és látom, hogy a kislányom is többször igényli a gyerektársaságot – na meg persze nekem is kényelmesebb, ha nem lopott órákban kell dolgoznom. Az ősszel visszaáll a rendszer, ránk telepszik egy új menetrend, ami mindenkinek kiegyensúlyozottságot, nyugalmat hoz. Ez különösen érezhető a nyár végével és szinte teljesen új energiákkal tölt fel mindannyiunkat.

Szinte egész életemben itt éltem a Bakony szívében, de csak az elmúlt években kezdtem el jobban felfedezni a környéket, megismerni a természeti látnivalókat. Annyira beleszerettem, hogy azóta minden héten többször is az erdőben barangolunk, hétvégén pedig olyan programokat keresünk, amik során legalább egy kicsit túrázhatunk. Nyáron azonban nem túl nagy élmény az erdőt járni 0RH vértípussal, lépni sem tudok szúnyogcsípés nélkül. Bár a nyári erdő varázslatos, a vérszívók miatt alig várom, hogy lehűljön a levegő és hullani kezdjenek a levelek. Azt talán mondanom sem kell, mennyire csodálatos a hideg hónapokban a táj: aki járt már ilyenkor a szabadban, az tudja, a látvány mellett a hangulat, az illat is összehasonlíthatatlan a többi évszakéval.

Néhány éve növényi étrendre váltottam, ami azt jelenti, hogy minden eddiginél több zöldséget és gyümölcsöt veszek magamhoz. Imádom a nyár bőségét, ilyenkor sokszor az egy-két kiadósabb főétkezésen kívül csak gyümölcsöt eszem. Nem bírok betelni velük! Próbálok alkalmazkodni a szezonhoz és a tavaszi-nyári gyümölcsözön után valóságos újdonságként robbannak be a tartalmas, őszi finomságok a zöldségesekhez. Végre ízletes a szőlő, isteni a szilva, a körte, de érkezik a pomelo és a gesztenye is a boltokba. Régen azt kívántam, bárcsak egész évben nyár lenne és mindig ehetnék dinnyét, de most már úgy gondolom, szerencsésebb, hogy itt vannak nekünk ezek a csodás évszakok. Sokkal jobban tudunk örülni annak, amire sokat kellett várni, mint annak, ami mindig kéznél van.

Nem tagadom, a nyár után a kedvenc időszakom a karácsony. Elég éles az ellentét, de mégis így van. Augusztus végén tartom a szülinapomat és mindig mosolyognak rajta a többiek, de már rendszerszinten bejelentem, hogy „mindjárt karácsony”. Ők sem hiszik el, milyen gyorsan eljön az év vége, hiszen annyira pörgős, hajtós ez az időszak, ráadásul a korábban is említett rendszerrel csak úgy repülnek a hetek.

Nálunk a karácsony tényleg az együttlétről, az ünnepről szól: csak a gyerekeknek ajándékozunk, nem csinálunk felhajtást az étkezések, a dekoráció körül. Próbálunk pihenni, feltöltődni, évet értékelni. Éppen ezért, nem is annyira a karácsony, mint az előtte álló néhány hét az, ami számomra inspiráló, különleges. Ez viszont sokszor még az őszhez, semmint a télhez tartozik.

A nyárban szeretem a praktikusságot: felveszem egy kényelmes ruhát, valamelyik sarummal és kész vagyok. Viszont a legkedvesebb ruhadarabjaim közé a kabátok tartoznak, amiket örömmel társítok kényelmes bokacsizmákkal. Nos, ez a szett kétségtelenül őszi hangulatot áraszt. Szeretek belebújni a meleg, kötött pulóverekbe, örömmel tölt el, mikor előveszem azokat a színes sálakat, amiket direkt nekem horgolt az anyósom.

Ahogy közeledünk a tél felé, egyre vastagabb és vastagabb ruhákba vagyok kénytelen belebújni, amit annyira nem kedvelek, de az őszi átmenet tökéletes számomra és nagyon változatos lehetőségeket tartogat. Könnyen izgalmassá tudom ilyenkor tenni a megjelenésem, ami már önmagában is jóleső érzés számomra – még, ha egyértelműen nem is a legfontosabb része a szezonnak.