Mikor döbbentél rá, hogy anyukád csapnivaló anya volt? 10 igaz történet

Anyának a pasik mindig fontosabbak voltak, mint én. Akkor jöttem rá, igazából mennyire, amikor meg volt beszélve, hogy szülinapom alkalmából elmegyünk kettesben a mekibe (nem voltam nagy igényű gyerek, a meki nálunk ünnepnapnak számított és nagyon vártam), de felhívta az aktuális pasija és inkább vele ment vacsorázni, én otthon maradtam egyedül. Azt mondta, majd bepótoljuk, sosem pótoltuk be. Tíz éves voltam.

Az egész gyerekkorom rettegéssel telt, anya úgy fegyelmezett, hogy azt mondta, ha rossz leszek, jönnek a zombik, vámpírok, démonok, a farkasember stb. és ő odaad nekik. Komolyan azt hittem vagy 12 éves koromig, hogy szörnyek léteznek és ha nem viselkedem vagy tanulok jól, akkor megesznek. Hogy képes egy anya ezt elhitetni a kislányával?

Anyám egyedül nevelt minket, ami kevés pénzt apám küldött, azt is inkább magára és a pasijaira költötte, mint rám és a húgomra. Új ruhánk életünkben nem volt, mindig mások levetett gönceit hordtuk és rendszeres volt, hogy amikor vásárolni mentünk, utasított minket, hogy ügyesen tömjük tele a zsebünket kajával, mert kevés a pénz. Akkor jöttem rá, hogy anyám pocsék anya, amikor egyszer egy iskolai kirándulás alatt az osztálytársaim és a tanárnők döbbenten magyarázták el nekem, hogy lopni nem szabad.

Az arcomon van egy nagy haemangioma, azaz tűzfolt, így születtem. Engem nem zavar különösebben, de anyám több alkalommal is elvitt lézeres kezelésre, amit utáltam, de ő azt mondta, hogy szükséges, egyrészt azért, mert ő „egy szép kislányt akart”, másrészt enélkül nem találok majd magamnak párt, aki szeret. A foltom persze nem tűnt el, csak picit halványabb lett, és amikor az első barátom azt mondta, hogy őt egyáltalán nem zavarja és gyönyörű vagyok, rájöttem, hogy anyám szörnyen kezelte ezt.

Anyám hétévesen elvitt a randijára – apám egyik munkatársával kavart – és a kocsiban hagyott órákon keresztül egy képeskönyvvel a parkolóban, amíg ők hetyegtek. Amikor végre előkerült – már este volt- megfenyegetett, hogy életem végéig büntetésben leszek, ha elmondom apámnak. Végül saját magát buktatta le és apámhoz kerültem. Mint kiderült, anyám nem is küzdött, hogy vele maradjak, nem is akart engem.

Amikor kicsi voltam, tudtam, hogy olykor anyám furcsán viselkedik, néha vicces volt és táncoltunk, néha sírt és olyankor vigasztalnom kellett. Amikor idősebb lettem, rájöttem, hogy alkoholista és rendszeresen vezetett autót részegen úgy, hogy én és a testvéreim is vele voltunk.

Tízéves voltam, amikor anyám megmutatta, hogyan kell leborotválni a lábam és a hónaljam, azt mondta, a fiúk nem szeretik a szőrös lányokat. A tanárok hazaküldtek, ezért többet iskolába nem lakkozta ki a körmeimet, de minden hétvégén együtt sminkeltünk. A szexi táncra és öltözködésre is „megtanított”. Akkoriban azt hittem, milyen jófej, de most, hogy a lányom tízéves, látom, hogy ez milyen szörnyű hatással volt kislányként az önbecsülésemre. Évek óta együtt voltam már a férjemmel, amikor először láthatta az arcom smink nélkül és elsírtam magam, mikor azt mondta, így sokkal szebb vagyok.

Mindig tudtam, hogy anyám nem túl odaadó és elkötelezett szülő, de igazán akkor döbbentem rá, milyen szinten önző, amikor nem hitte el, hogy megerőszakoltak. Azt mondta, csak figyelemre vágyom és akkor sem kért bocsánatot, amikor orvoshoz mentem és bebizonyosodott az erőszak. Azt mondta, biztos „kurvásan viselkedtem”.

Három éves voltam, amikor anyám örökbefogadott. Sokáig azt hittem, természetes, hogy állandóan azzal fenyeget, hogy visszavisz, ha nem viselkedem jól, illetve szinte napi szinten meg kellett neki köszönnöm, hogy „életet adott nekem” azzal, hogy kihozott az árvaházból. Úgy gondoltam, minden adoptált gyerek ezt hallgatja, akkor jöttem rá, hogy nem, amikor gimiben lett egy szintén örökbefogadott osztálytársam, aki elborzadt, amikor ezeket meséltem neki.

Anyám 16 évesen szült, gyakorlatilag még gyerek volt. Állandóan bulikat szervezett otthon, emlékszem, előfordult, hogy a kimentem az erkélyre zseblámpával a lárma elől, hogy meg tudjam írni a leckém. Már kiskoromtól magamnak intéztem az iskolában mindent, anyám csak akkor jelent meg néha a szülői értekezleten, ha már nagyon erőltették a tanárok, akik nem hitték el, hogy azért vagyok álmos órán, mert nem tudtam aludni az otthoni buliktól. Tudtam, hogy anya nem szokványos szülő és igyekszem nem neheztelni rá, de sajnálom, hogy én nem lehettem gyerek, mert saját magam kellett – helyette – felnevelnem.