Te is az a típus vagy, aki sokszor halogatja a tennivalóit, és kimondottan nehezen veszed rá magad arra, hogy végre nekiláss valaminek? Vagy épp ellenkezőleg, rendkívül szorgalmas vagy? Az internet milliónyi választ ad arra, ennek mi az oka, de könnyen lehet, hogy egy egészen meglepő dolog áll a háttérben. Ugyanis az idővel kapcsolatos perspektívád erősen befolyásolja az egész életedet!
Philip G. Zimbardo pszichológiai professzor szerint „életünk pénzneme az idő”. Az, hogy miként állsz hozzá ennek múlásához, lényegében mindenre kihat, így például arra is, hogy vársz-e az utolsó pillanatig egy feladat elvégzésével, vagy minél gyorsabban le akarod tudni azt. Kutatásai során arra jutott, hogy ötféle kategóriába sorolható az emberek idővel való kapcsolata. Az időperspektívánk pedig nem csak azt mondja el, hogy kik vagyunk, de azt is, hogy miként gondolkodunk. Három fő dimenzió létezik: a múlt, a jelen és a jövő, ezen belül pedig altípusokat különböztetnek meg. Lássuk, vajon a felsoroltak közül te melyikben ismersz magadra!
2/3 Jelenorientált személyiség
Ő az a személy, akit az érdekel, hogy mi van most; az már kevésbé, hogy mi történt egykor, vagy hogy mi vár rá a jövőben. Nem nagyon gondolkodik, mielőtt cselekedne, ezért is olyan könnyű őt kísértésbe hozni. Hajlamos kockázatokat vállalni, mert a rá váró következményekre sosem gondol, azok létezéséről nem is akar tudomást venni, mindig csak a jelenben él. Egyébként emiatt ő az, aki a leginkább hajlamos halasztgatni a tennivalókat, és nem foglalkozni a felelősségekkel.
Két altípusa létezik ennek a szemléletnek: az egyikük a jelenhedonista, a másik pedig a jelenfatalista. A jelenhedonista az a személy, aki inkább kiélvezi a semmittevéssel töltött időt, ahelyett, hogy keményen dolgozna, noha később minden duplán a vállára szakad emiatt. Nem nagyon érdekli, hogy mit hoz a jövő, ha az adott pillanatban jól szórakozik. Az életet élni szereti, nem pedig gondolkodni rajta.
A jelenfatalista még kevésbé foglalkozik a rá váró dolgokkal. Szerinte a szerencse majd úgyis mellé áll, és sosem tervez meg előre semmit, nem végzi el időre a munkát, abban bízva, hogy minden lesz majd valahogy. A következmény már csak másodlagos számára. Ezért nem nagyon csinálta meg tiniként a házi feladatot, és nem készült az órákra sem, abban bízva, hogy úgyis kibeszéli magát a tanárok előtt.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!