Az egyik volt barátomba a humorérzéke miatt szerettem bele. Ráadásul elég különleges humora volt, kicsit oltogatós, mégis kedves. Amikor megismerkedtünk egy buliban, emlékszem, kétszer is beszólt nekem valamit, nem bunkóságot, de azért csípőset, én meg éppen azon morfondíroztam, hogy most vérig sértődjek-e ezen, vagy elküldjem a sunyiba, amikor egyszer csak kitört belőlem a nevetés. Ahogy ott álltunk a buliban tíz perc ismeretség után, és egymást nézve nevettünk, tudtam, hogy össze fogunk jönni, és azt is, hogy ez egy jó kis kaland lesz.
Mindannyian tudjuk, hogy a humor elengedhetetlen egy tartós kapcsolatban – sőt, az életben –, de azt kevesen, hogy egymás játékos gúnyolása határozottan közelebb hozza egymáshoz a feleket. Ha belegondolunk, van benne logika.
Egy tanulmány 15 ezer párt vizsgált harminc éven keresztül, és arra jutottak, hogy a kedves csipkelődések bizony kifejezetten jót tesznek egy kapcsolatnak.
Itt persze nem arra gondolok, hogy folyamatosan kóstolgatni kell a másikat, és az is régen rossz, ha csak te nevetsz egyedül. Sajnos volt a környezetemben egy ilyen pár is, ahol a srác folyamatosan a barátnője kontójára viccelődött, de már olyan szinten, hogy az senki számára nem volt vicces.
Érdekes módon a lány volt a legkevésbé megütközve az egészen, mi pedig megbeszéltük a barátnőimmel, hogy mi már a második beszólásnál faképnél hagytuk volna a fiút. Ha egyébként valaki ilyen, az általában a saját kiegyensúlyozatlanságát és frusztrációját próbálja a másikon levezetni.
Egy jóleső közös nevetés azonban biztonságérzetet kelt bennünk, és ha tudjuk, hogy a kapcsolatunk kibír majd nehezebb időszakokat is – amiken a humor átsegít minket –, akkor pláne jól érezzük magunkat benne.
A kutatás rávilágított arra is, hogy a magukat és párjukat viccesnek leíró házastársak nagyobb arányban nyilatkoztak úgy, hogy szerintük nem történhet semmi olyan törés a kapcsolatukban, ami szakítást eredményezne.
Az emberek többnyire mindig megemlítik a humort, ha fel kell sorolniuk, egy partnernek milyen tulajdonságait tartják fontosnak. Persze ez egy elég tág fogalom, hiszen mindenkinek más a humora, és ami nekünk vicces, vagy „még belefér”, az másnak esetleg már sértő lehet.
Ahogy a barátainkkal és családtagjainkkal is van egy csomó „belsős poénunk”, úgy – ideális esetben – ez a társunkkal is ki fog alakulni. Én például limonádénak tartom a romantikus vígjátékokat és halálra untatnak, viszont imádom az angol humort, amiről tudom, hogy közel sem jön be mindenkinek.
Volt olyan barátom, aki hallani sem akart róla, hogy Monty Python Repülő Cirkuszát nézze velem, míg egy másik exem teljesen odavolt, hogy végre olyan barátnője van, akivel nézheti a kedvenc műsorát.
Lehet tippelni, melyik kapcsolat volt tartósabb. A filmen látott legjobb poénokat beleépítettük mindennapi verbális kommunikációnkba – sőt, ha az sms-ekre gondolok, akkor az írottba is – és ez mindig vidám pillanatokat eredményezett.
Ha a párok humora egy hullámhosszon van, az már kicsit olyan, mintha lenne egy saját, külön nyelvünk. Ha érezzük, hogy van köztünk valami, ami a sajátunk és csak kettőnké, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy van egymással közös jövőnk.
Képek forrása: pexels.com