Egyes népek első látásra egyáltalán nem táplálkoznak egészségesen, mégsem betegszenek meg. Cikkünk alapjául Rüdiger Dahlke Holisztikustáplálkozás című könyvének első fejezetét használtuk.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/6 Evés és életöröm
Az evés az egészséges életöröm kifejeződése is. De súlyos probléma származhat abból, ha ezt csak az evéssel elégítjük ki. Néhány évvel ezelőtt az ember még mindent fizikai síkon akart megmagyarázni.
Az evési problémák mögött feltárul a lélek világa. Az evési zavarok hátterében legtöbbször nem táplálkozási, hanem lelki és társadalmi problémák rejlenek. Az egészségtelen étkezés a világhoz való zavart viszony kifejeződése.
A WHO, az Egészségügyi Világszervezet kiderítette, hogy a legegészségesebb emberek Krétán élnek, és első pillantásra egyáltalán nem egészségesen táplálkoznak.
A mediterrán népek ‒ a dél-franciák, a dél-olaszok, a portugálok vagy a görögök ‒ késő este még kiadósan bevacsoráznak, mégis egészségesebbek, mint a németek vagy a skandinávok.
Nemcsak későn esznek, de az ételeik elkészítéséhez sok olívaolajat is használnak, és vörösbort is isznak hozzá.
A vörösbort és olívaolajat egyes északi népek kapszulában szedik. Nem vesznek tudomást arról, hogy a látszólag egészségtelen táplálkozást a déliek sok zöldséggel és gyümölccsel egészítik ki.
Aki ilyen kapszulákat megpróbálna eladni délen, teljes érdektelenség fogadná, mert délen az ételek, az evés élvezetén van a hangsúly. A déli emberek több örömöt találnak az életben, így a táplálkozásban is.
A gondolkozásmódjuk tartja őket egészségesen, ami másféle, mint az északi. Az estét ünnepként élik meg, míg az északiak számára a munka végét és a tévézés kezdetét jelenti.
Az ilyen viszonyuláson az egészséges étkezés keveset módosít, így a vörösbor és olívaolaj kapszulák szedése is fölösleges.
Velencében, Palermóban, Lisszabonban más dolgoknak adnak elsőbbséget. „Ha sietős a dolgod, menj lassan!”, mondják. Az étkezés legfontosabb hozzávalója nem megfőzhető, hanem átélhető.
A mediterrán népek délben sziesztáznak, este fiesztáznak, a hosszan tartó élvezeteket kedvelik, tele vannak idővel és életörömmel.
Északon csak arra kíváncsiak, hogy az alga egészséges-e, az nem számít, hogy milyen az íze.
Aki ünnepli az életét, annak több jut belőle, és egészségesebben éli meg, mint az, aki másként gondolkodik róla. Tudósok bebizonyították, hogy a krétaiak vérzsírértéke sokkal gyorsabban helyreáll, mint az észak-európaiaké.
Mint sok más dolognál, az evésnél sem a „mit?”, hanem a „hogyan?” a döntő. Annyira rabjai vagyunk a materializmusnak, hogy az anyagi dolgokat fontosabbnak tartjuk, mint az azokat kísérő hangulatokat, érzéseket.
Aki helytelen ételt, rossz időpontban, nagy élvezettel eszik, jobban érzi magát, tulajdonképpen megajándékozza a testét. Az étkezéshez idő kell, a gyorsétkezésnek pedig nem ez a lényege.
Régen az embereknek csak szerény ételválaszték állt rendelkezésére. Azt kellett enniük, ami a saját régiójukban elérhető volt számukra, és egészség tekintetében ez nekik optimális volt. Többet foglalkoztak a „hogyan?”-nal, és napi rituálékat tartottak.
Mivel szűkös volt a mennyiség, ezért hálásak voltak azért, ami az asztalukra került. Nagyobb csoportok jöttek össze az étkezésre, és köszönetüket asztali ima formájában fejezték ki. Közösen ettek, mert az ételek elkészítése fáradságosabb volt, mint ma.
Egy embernek nem érte meg ez a ráfordítás. Ma, amikor bőségben élünk, hasznunkra válnának ezek a szabályok. Akkor a tudatosság másféle szerepet játszana, és a táplálkozást is egészségesebbé tenné.
