Hogyan segítsük a gyereket a kisállatát gyászolni?

Ahhoz, hogy megfelelő támogatást adj a gyerekeidnek, fontos tudni, hogy egyáltalán mennyit értenek meg a helyzetből.

Az óvodáskorúnál is kisebb gyerekek nehezen értik meg a halált. Előfordulhat, hogy újra és újra megkérdezik, hol van a háziállat. Még az is előfordulhat, hogy úgy tűnik, nem érdekli őket a háziállat halála. Ne aggódj emiatt - nem érzéketlenek vagy közömbösek. Ebben az életszakaszban a gyerekek egyszerűen még nem értik a halál jelentését.

A kisgyermekekhez hasonlóan az óvodásoknak is nehézséget okozhat a halál fogalma, az idősebb óvodások már mélyebben megérthetik az elmúlást.

A legtöbb tinédzser már képes megérteni az olyan elvont fogalmakat, mint a halál. Készülj fel azonban arra, hogy - mint mindenre - a gyászra adott reakcióik az emberi érzelmek egész skáláját felölelhetik, vagyis nehéz előre megmondani, hogy a gyermeked hogyan fog reagálni a veszteségre.

Ha a háziállatotok beteg vagy nagyon idős, és tudható, hogy hamarosan el kell engednetek, akkor egy óvodás vagy annál idősebb gyerekkel már érdemes lehet erről előre beszélni, és felkészíteni az elengedésre. Amikor pedig a kisállatotok végleg elment, fontos, hogy ott legyél a gyermekeid számára, és őszintén válaszolj a kérdéseire.

Lehet, hogy megpróbálsz erős maradni a gyermeked kedvéért, de valójában ezzel rossz üzenetet közvetítesz: ha nem mutatsz szomorúságot, az csak összezavarja a gyerekeket, és úgy érezhetik, egyedül vannak a fájdalmukkal. Nem baj, ha hagyod, hogy lássák, hogy sírsz. Nem baj, ha azt tanítod a gyermekeidnek, hogy a bánat vagy a szomorúság normális érzések. Ne feledd azonban, hogy nem minden gyermek - függetlenül az életkorától - fejezi ki szomorúsággal a bánatát. A harag is gyakori módja a gyász kifejezésének, és fontos, hogy ezt is megértsd és elfogadó legyél.

Ne feledd, hogy a gyásszal kapcsolatos érzelmek gyorsan változhatnak, néha figyelmeztetés nélkül. Lehet, hogy tovább tart, mint gondoltad, amíg gyermeked átvészeli ezt az időszakot. Legyél türelmes, és ne feledd, hogy a bánat vagy a szomorúság vagy a befelé fordulás ilyenkor teljesen normális reakciók. Ha a gyereknek komolyabb tünetei vannak, például alvászavar, szorongás vagy depresszió, akkor viszont érdemes professzionális segítséget kérni.

Ebben az időszakban a gyerekek többet kérdezhetnek a halálról és arról, hogy mi történik a halálunk után. Ez annak a jele, hogy gyermeked beszélni akar erről a témáról, a válaszod pedig azon múlik, hogy te és a családod mit gondoltok a kérdésről. Ha a gyerekek nem tesznek fel kérdéseket, akkor sem, amikor lehetőséget adtál nekik erre, lehetséges, hogy nem akarnak még beszélgetni erről a témáról. Kövesd az ő útmutatásukat, és válaszolj, ha kérdeznek, de ne erőltesd a témát, ha nem.

Legyen szó egy temetésről a kertben, egy gyertya meggyújtásáról vagy valamilyen kis emléktárgy készítéséről, ez a rítus segíthet a gyermekednek a búcsúzásban. Figyeld azonban a gyermeked reakcióit, mert lehet, hogy egyszerűen nem tud még mit kezdeni az érzelmileg összetett helyzettel, és a rituálét inkább kellemetlennek találja - ebben az esetben természetesen semmit se erőltess.

Egy új háziállat beszerzése nagy döntés, és segíthet enyhíteni a család gyászát. Ennek ellenére a legjobb, ha az új háziállatra egy új kalandként és új családtagként tekintetek, és nem úgy, mint aki egy űr betöltésére érkezett. Így elkerülhető, hogy a gyerekek azt várják, hogy az új háziállat pontosan olyan lesz, mint az előző, és nem csalódnak, ha nem így van. Másrészt az a rossz üzenet is elkerülhető, hogy az elhunyt szeretteink pótolhatók. Egy új kiskedvenc sok örömet hozhat ebben a nehéz élethelyzetben, de csak akkor, ha helyén kezelitek az érkezését.

Fotók: istockphoto.com