Kahlil Gibran 19. századi libanoni-amerikai író és festőművész A próféta (Bagolyvár Könyvkiadó, 2007) című könyvéből idézünk. A mű arról a fordulatról szól, amikor a szerző múltja súlyától megszabadult, és tudatosságszintje megemelkedett. Jó Bolond lett belőle, bölccsé és tiszta szívűvé vált, és bölcsességét szeretettel osztani kezdte.
A Bolond
„… A kérdés, melyet hozzám intéztél: hogyan lettem bolond? Íme annak története:
Egy napon, mielőtt a számtalan isten született volna, mély álmomból felébredve észrevettem, hogy ellopták álarcaimat – hét maszkomat, amelyeket hét életben készítettem és viseltem. Maszk nélkül rohantam át az emberekkel teli utcákon és hangosan kiabáltam:
’Ti tolvajok, tolvajok, átkozott tolvajok!’
A vásártérre érve, a háztetőről egy ifjú kiáltott felém: ’Ez egy bolond!’
Felpillantottam, hogy megláthassam őt: ekkor éreztem első ízben, hogy a nap megcsókolja meztelen arcomat. Első ízben csókolta meg arcomat, és szeretet lángolt fel a lelkemben iránta, s nem akartam többé maszkot viselni magamon.
Transzban kiáltottam: ’Áldás, áldás azokra a tolvajokra, akik ellopták álarcaimat!’”
A Madárijesztő
„Egyszer egy madárijesztőhöz így szóltam: ’Te állandóan a szántóföldön állsz. Fáradt lehetsz.’ Ő így válaszolt: ’Az ijesztgetés mély és tartós öröm, s én sohasem fáradok el.’
Erre, hogy kissé utánagondoltam, így szóltam neki: ’Így igaz, valamikor én is ismertem ezt az örömet.’
És ő így válaszolt: ’Csak az ismerheti meg ezt, aki szalmával van kitömve.’
Akkor otthagytam őt. Nem tudtam, hogy hízelgett-e nekem, vagy kigúnyolt. Eltelt egy év. Ezalatt a madárijesztő bölccsé vált. S amikor ismét arra jártam, a kalapja alatt varjak fészkeltek.”
A Sírásó
„Egyszer, amikor egy halottamat eltemettem, odalépett hozzám a sírásó és így szólt:
’Azok közül, akik itt halottaikat eltemették, egyedül téged kedveltelek meg.
Te rendkívüli módon tetszel nekem.’ ’Miért éppen engem kedvelsz?’ kérdeztem. És ő így válaszolt:
’A többiek mind siránkozva jöttek és siránkozva mentek. Csak te jöttél mosolyogva és távoztál mosolyogva.’”
A gyász folyamata: Így próbáld feldolgozni
A jó Isten és a rossz Isten
„Egy hegycsúcson találkozott a jó Isten és a rossz Isten. A jó Isten így szólt: ’Jónapot, testvér.’
A rossz Isten nem válaszolt. Erre így folytatta a jó Isten: ’Neked nagyon rossz kedved van ma.’
’A te nevedben hívtak, és úgy bántak velem, mintha én lennék te. S ez egyáltalán nem tetszik nekem.’
Így válaszolt a jó Isten: ’De hiszen már engem is összetévesztettek veled, és a te neveden szólítottak.’
Erre elment onnan a rossz Isten, és megátkozta az embereket butaságuk miatt.”
A Gránátalma
„Mikor egyszer egy gránátalma szívében laktam, meghallottam, amint egy mag így szólott: ’Egy napon fa leszek, és a szél susogni fog ágaim között, a nap tükröződni fog lombjaim között, és az év minden időszakában erős és szép leszek.’
Erre egy másik mag így szólt: ’Amikor olyan fiatal voltam, mint te, nekem is hasonlóak voltak a vágyaim. Az idők során megtanultam mérlegelni a dolgokat, és beláttam, hogy reményem hiú volt.’
Egy harmadik mag így szólt: ’Semmit nem látok magunkban, ami ilyen nagy jövőt ígérne.’
A negyedik mag ezt mondta: ’De milyen élet az, amiben nincs meg a jobb jövő reménye!’ Az ötödik mag így szólt: ’Miért kell vitatkoznunk arról, hogy mi lesz belőlünk egyszer, amikor azt sem tudjuk, mik vagyunk most.’
A hatodik mag így szólt: ’Amik vagyunk, azok is maradunk.’
A hetedik mag ezt mondta: ’Egészen tiszta az elképzelésem arról, hogy hogyan lesz minden, de nem tudom szavakkal kifejezni.’ Erre megszólalt a nyolcadik, kilencedik, tizedik – és még sokan – és a végén egyszerre mindannyian, míg a hangzavarban én már semmit sem értettem.
Még azon a napon áttelepedtem egy birsalma szívébe. Ott kevesebb mag van, és azok is nagyon hallgatagok.”
