Hogyan készül el egy cikk? – Felvilágosítás trolloknak

Hogyan készül el egy cikk? – Felvilágosítás trolloknak

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / Hogyan készül el egy cikk? – Felvilágosítás trolloknak

A szólásszabadság, a véleménynyilvánítás – úgy vélem – nem való mindenkinek. Ugyanis szükséges hozzá némi intelligencia, nem csak indulat. Úgy gondoltam, negatív és pozitív tapasztalataim alapján, hogy szükségszerűen írnom kell arról, hogy a készül el egy cikk. Mert hát, ugye, ,,messziről jött ember vagyok, aki azt mond, amit akar”, az emberek pedig már mindenhol bántást, hazugságot látnak, tele vannak indulatokkal.

A személyiség szerepe a cikkírásban

Azt mondják, hogy aki tud írni, az bármiről tud írni, bárhogyan. Ez így van. Ez tehetség és készség kérdése, sajnos iskolában nem lehet megtanulni. Mindenki aki ír, más műfajban, témában van otthon, ami ,,zsigerből” megy neki.

Mind a téma, mind a műfaj – melyek szorosan összefüggnek – megválasztásánál nagy szerepet játszik a személyiség, hiszen van olyan téma, melyre ,,vannak szavaink”, és van olyan, amire ,,nincsenek szavaink”. Tehát, tudsz írni bármiről, mert meg van a technikai tudásod, de nem biztos, hogy az jó cikk lesz – még akkor sem, ha sikertéma. A cikkírást sokan nevezik bértollnokságnak. Rengeteget lehet belőle tanulni, nem csak információt, hanem stílust, mondatformálást is.

Az igazság

Ami nekem igazság, az neked hazugság. A mondatok mindenki számára érthető szavakból állnak, ám a szavak nagy része, azok kombinációi különböző jelentéssel bírnak minden egyes egyén számára. A jelentés eltérése, szavanként minimális, de mégis okozhat kommunikációs problémát.

Ezen felül az információ áramlásban rengeteg torzulás következik be, így nincs(!) abszolút igazság. Tehát a tévedés nem jelenti azt, hogy a cikkíró felületes, nem néz utána dolgoknak. Ha abszolút igazságra vágysz, ne cikket olvass, hanem algebrázz, vagy fizikai törvényeket olvass. Mindenen, mindenkin találunk fogást, ha akarunk.

Mi a valódi helyesírási hiba?

Szó érte párszor a ház elejét, hogy adott szón belül alkalmanként kimarad egy betű. Ez nem helyesírási hiba, hanem elírás. Helyesírási hiba – követtem már el ilyet – az, ha ,,ly” helyett ,,j”-t használunk. Minden cikkíró átolvassa munkáját, ám létezik olyan, hogy az agy kipótolja a hibát, és nem azt olvasod, ami valójában oda van írva, hanem a helyes szót.

Ez főleg azoknál fordul elő, akik ismerik az adott szöveget – az író -, hiszen az agy automatikusan hibát javít a gondolat menet mentén. Ezt nevezik funkcionális vakságnak. Emiatt szokta más lektorálni a könyveket, írásokat. Cikkírásnál erre nem nagyon van lehetőség, hiszen ezek ,,zsengék”, ,,ad hoc” jellegű írások.

A cikkötlet megszületése

Vannak témák, írások, melyek úgymond ,,kiszakadnak” az emberből. Többnyire ezek a legjobbak. A téma nagy részét viszont keresni kell. A cikk úgy áll össze, hogy van alaptudás – például egészségügyi iskolát végzett valaki, így szélesebb ebben a témába a látóköre.

Cikkötletet lehet a netről is szerezni, de hatékonyabb a könyv, újság – tehát a könyvtár jóbarátunk. Rengeteg emberrel kell kommunikálni, és nem hétköznapi módon, hanem tudatosan. Akkor is le kell állni beszélgetni, ha semmi kedve nincs hozzá az embernek, hiszen egyrészt cikkötlet forrása lehet, másrészt a kommunikáció tágítja a látókört.

A munka kezdete

Az alaptudás nem elég, utána kell járni, hogy a régi tudás aktuális-e még, megállja-e a helyét. Ezek után bővíteni kell az ismeretet – jegyzeteléssel. Csak azokat az információkat lehet leírni egy cikkben, melyek legalább kettő, többnyire bevált, megbízható(!) oldalról, több újságból, könyvből származnak.

Tehát aki cikket ír, rengeteg oldalt látogat meg, melyek webhelye el van mentve.

Az is fontos, hogy munkája során az ember, iszonyatos mennyiségű adatot dolgoz fel, olvas, és figyel.

,,Igaz, nem igaz” dilemma

Mint már írtam, abszolút igazság nincs. Mégis törekedni kell arra, hogy egyrészt, az információ hitelessége több helyről legyen támogatva, másrészt arra, hogy hitelesen, egyértelműen tudja azt az ember közölni a cikkben. Tehát, aki nem bírja a kritikát, ne írjon cikket, illetve ne olyan dologról, ami ,,darázsfészek”. Nálam ilyen volt a tehéntejről írt cikkem.

A másik nagy probléma, hogy ki kell tudni szűrni azokat az – főleg internetes, vagy újságból szerzett – információkat, melyeket manipuláció céljából tettek közzé. Rengeteg ilyen van, és rafináltan vannak megfogalmazva, tehát nem egyszerű…

Tanácsok a hozzászólóknak

Aki cikket ír, nem fogja személyes sértésnek venni a minősítést. Ha jó indulattal teszik, azért nem – hiszen tanulhat belőle -, ha pedig rosszindulattal, vagy ingerültségből teszik, azért nem – hiszen a cikkíró tudja, hogy nem szeretheti őt mindenki. Ahogy a témáit sem. 

Mielőtt hozzászólnál, győződj meg az igazadról! Személy szerint én, ha kritizálnak, mindig utána nézek annak, hogy a hozzászólónak ,,igaza” van-e.

Még egy fontos dolog: a cikkíró nem a tutit mondja el neked, nem észt oszt, hanem lehetőségeket tár eléd, hogy nézz utána. Közvetít csupán, és nem tanít, kevés esetben kritizál. A cikkíró ember, így  tévedhet, és igen, a cikkírás felelősség – de nem agysebészet, ahol nincs pardon.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást