A szólásszabadság, a véleménynyilvánítás – úgy vélem – nem való mindenkinek. Ugyanis szükséges hozzá némi intelligencia, nem csak indulat. Úgy gondoltam, negatív és pozitív tapasztalataim alapján, hogy szükségszerűen írnom kell arról, hogy a készül el egy cikk. Mert hát, ugye, ,,messziről jött ember vagyok, aki azt mond, amit akar”, az emberek pedig már mindenhol bántást, hazugságot látnak, tele vannak indulatokkal.
A személyiség szerepe a cikkírásban
Azt mondják, hogy aki tud írni, az bármiről tud írni, bárhogyan. Ez így van. Ez tehetség és készség kérdése, sajnos iskolában nem lehet megtanulni. Mindenki aki ír, más műfajban, témában van otthon, ami ,,zsigerből” megy neki.
Mind a téma, mind a műfaj – melyek szorosan összefüggnek – megválasztásánál nagy szerepet játszik a személyiség, hiszen van olyan téma, melyre ,,vannak szavaink”, és van olyan, amire ,,nincsenek szavaink”. Tehát, tudsz írni bármiről, mert meg van a technikai tudásod, de nem biztos, hogy az jó cikk lesz – még akkor sem, ha sikertéma. A cikkírást sokan nevezik bértollnokságnak. Rengeteget lehet belőle tanulni, nem csak információt, hanem stílust, mondatformálást is.
Az igazság
Ami nekem igazság, az neked hazugság. A mondatok mindenki számára érthető szavakból állnak, ám a szavak nagy része, azok kombinációi különböző jelentéssel bírnak minden egyes egyén számára. A jelentés eltérése, szavanként minimális, de mégis okozhat kommunikációs problémát.
Ezen felül az információ áramlásban rengeteg torzulás következik be, így nincs(!) abszolút igazság. Tehát a tévedés nem jelenti azt, hogy a cikkíró felületes, nem néz utána dolgoknak. Ha abszolút igazságra vágysz, ne cikket olvass, hanem algebrázz, vagy fizikai törvényeket olvass. Mindenen, mindenkin találunk fogást, ha akarunk.
Mi a valódi helyesírási hiba?
Szó érte párszor a ház elejét, hogy adott szón belül alkalmanként kimarad egy betű. Ez nem helyesírási hiba, hanem elírás. Helyesírási hiba – követtem már el ilyet – az, ha ,,ly” helyett ,,j”-t használunk. Minden cikkíró átolvassa munkáját, ám létezik olyan, hogy az agy kipótolja a hibát, és nem azt olvasod, ami valójában oda van írva, hanem a helyes szót.
Ez főleg azoknál fordul elő, akik ismerik az adott szöveget – az író -, hiszen az agy automatikusan hibát javít a gondolat menet mentén. Ezt nevezik funkcionális vakságnak. Emiatt szokta más lektorálni a könyveket, írásokat. Cikkírásnál erre nem nagyon van lehetőség, hiszen ezek ,,zsengék”, ,,ad hoc” jellegű írások.
A cikkötlet megszületése
Vannak témák, írások, melyek úgymond ,,kiszakadnak” az emberből. Többnyire ezek a legjobbak. A téma nagy részét viszont keresni kell. A cikk úgy áll össze, hogy van alaptudás – például egészségügyi iskolát végzett valaki, így szélesebb ebben a témába a látóköre.
Cikkötletet lehet a netről is szerezni, de hatékonyabb a könyv, újság – tehát a könyvtár jóbarátunk. Rengeteg emberrel kell kommunikálni, és nem hétköznapi módon, hanem tudatosan. Akkor is le kell állni beszélgetni, ha semmi kedve nincs hozzá az embernek, hiszen egyrészt cikkötlet forrása lehet, másrészt a kommunikáció tágítja a látókört.
