Nem mindig egyszerű belátni, ha végéhez ér egy kapcsolat. Vannak, akik akár évekig is húzzák teljesen értelmetlenül. Ha benned is felmerült a gyanú, hogy már nem kellene együtt lennetek, olvass az árulkodó jelekről!
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/4 Feszültség a családtagok miatt
Ha komoly kapcsolatról van szó, előbb-utóbb megismeritek egymás családját, és bizony benne van a pakliban, hogy az egyes családtagok nem fogják elnyerni a tetszésedet – vagy épp a tieid a párodét. Az elfogadáson kívül ezzel sajnos nem nagyon lehet mit tenni, közhely, de a rokonait tényleg nem válogathatja meg az ember.
Ezek a feszültségek sokszor a közös gyerekek megszületése után kerülnek igazán felszínre, vagy éleződnek ki még inkább, és a kettőtök kapcsolata szempontjából nagyon nem mindegy, hogyan kezelitek őket. Ha azt veszed észre magadon, hogy képtelen vagy elengedni a párod családja érzett ellenszenvet, újra és újra vitaforrás a dolog, érdemes mélyen magadba nézni, és megvizsgálni, hogy vajon fontos-e a társad annyira, hogy miatta legalább elfogadod – ha szeretni nem is tudod – a családtagjait.
Persze, vannak egészen szélsőséges esetek, amikor ténylegesen választási helyzetbe kerül az ember, ám legtöbbször a hozzáállásbeli változtatással sokat lehet javítani a helyzeten.
Egykoron elbűvölt, ahogy a pasid olyan cukin botladozott a tánctéren, most meg azon kapod magad, hogy egyenesen bénának és ügyetlennek látod? Vagy épp az aprócska beszédhibájára tekintettél úgy anno, mint cuki szexepil, most pedig inkább idegesítőnek tartod, és legszívesebben logopédushoz küldenéd? Egy kapcsolatban természetes, hogy hullámoznak az érzelmek, és egy idő után lekerül a szemünkről a rózsaszín szemüveg, kezdjük reálisabban látni a társunkat, apró hibáival, tökéletlenségeivel együtt.
Ha azt veszed észre, hogy egyre csak párod negatív tulajdonságaira koncentrálsz, már nem is érted, miért szerettél bele annak idején, és úgy általában idegesít a megjelenése és a viselkedése, gondolkozz el rajta, hogy van-e értelme rabolnotok egymás idejét. Inkább váljatok el szépen, minthogy odáig fajuljon a dolog, hogy állandóan kritizálod, és ezzel sárba tiprod az önbecsülését.
Azon kapod magad, hogy bár rutinból megkérdezed a pasid, hogy telt a napja, a válasz igazából teljesen hidegen hagy, és tulajdonképpen már arra sem emlékszel, hogy mit mondott öt perce? Netán azt veszed észre, hogy a telefonod nyomogatása sokkal izgalmasabb időtöltésnek tűnik, mint egy kettesben töltött este?
Ha rádöbbensz, hogy nem együtt, csak egymás mellett éltek, ideje megkondítani a vészharangokat: vagy felrázod magatokat és 180 fokos fordulatot vesztek, vagy ha azt érzed, már nem ér ennyit az egész, nincs energiát hozzá, lépj ki belőle. Hosszú éveket is el lehet tölteni társas magányban, de nem érdemes, hiszen az elszalasztott időt sosem kapod vissza.
Széthagyja a zokniját, folyton elkésik, elfelejti a névnapodat – és mindezzel az őrületbe kerget téged, és azon kapod magad, hogy állandóan csak panaszkodsz rá.
Az, hogy a sérelmeid mennyire valósak, igazából mindegy, ha úgy érzed, hogy képtelen vagy már benne meglátni a pozitívumokat, és a barátnőidnek is csak a pasid hibáit sorolod, tedd fel magadnak a kérdést: miért vagy egyáltalán vele?
A panaszáradattól még nem lesz jobb senkinek, ha tényleg szörnyen érzed magad, tedd meg a szükséges lépéseket.
