Van, aki relaxálással még stresszesebb lesz - egy friss kutatás szerint

Nagy Niki
Írta: ,

Egyre jobban odafigyelünk arra, hogy pihenjünk, relaxáljunk, befelé figyeljünk, ez pedig egy bizonyos szintig jó dolog – csak nem azoknak, akiknek sajátos küzdőmechanizmusuk van a stresszre, ami abból áll, hogy előre aggódnak, ami csökkenti a rossz következmények hatását. Az ilyen emberek számára a relaxációs technikák éppen hogy az ellenkező hatást érik el.

A relaxálás célja általában az, hogy feloldjuk a stresszt, kiegyensúlyozottabbak legyünk, kevesebbet aggódjunk, és ne idegeskedjünk az élet apró-cseprő dolgain. Stresszes, felgyorsult világban élünk, ezért kifejezetten jót tesz, ha néha megállunk, befelé figyelünk, és egész egyszerűen pihentetjük az aggodalmainkat.

De ez nem igaz mindenki számára, legalább is ezt mutatja egy friss kutatás: vannak ugyanis olyanok, akik magában az aggódásban, a szorongásban, a folyamatos felkészülésben látják a megoldást arra, hogy ne érje őket felkészületlenül a következő rossz történés.

Számukra a kényszeredett relaxáció csak stresszt és újabb aggodalmat szül, paradox módon pont azért, mert abba kell hagyniuk az aggódást, ami a legfőbb megküzdési mechanizmusuk a rossz dolgokkal szemben.

A Penn Állami Egyetem kutatása a Journal of Affective Disorders tudományos folyóiratban jelent meg.

A kutatás vezetője még 2011-ben állt elő azzal a teóriával, hogy vannak emberek – és tanúsíthatom, hogy valóban vannak, én is ilyen vagyok -, akik számára maga az aggódás egyfajta védekezési mechanizmus a rossz történésekkel szemben, egyfajta felkészülés, hogy ne lepje meg, és ne érintse annyira rosszul, ha tényleg történik valami. A professzor szerint ez egyértelműen nem segít, sőt, a legtöbbször azok az események, amiért az ember aggódik, meg sem történnek – ezt azonban az agy szintén megerősítésnek veszi, hiszen aggódott az ember, és nem történt semmi rossz.

Kruchenkova/depositphotos.com

Az egész jelenséget úgy is fel lehet fogni, hogy az ilyen emberek általában egy folyamatos, kisebb mértékű szorongásban élnek azért, hogy ne legyenek nagyobb kilengések a szorongásban, ne kelljen nagyobb érzelmi mélyvölgyet tapasztalniuk.

Ez azonban sokkal kevésbé egészséges, és jobbat tesz a lelki fejlődésnek, ha megtapasztaljuk ezeket a mélyvölgyeket is.

A kutatók 96 diákkal végezték el a kísérleteiket, 32 közülük ilyen általános szorongási rendellenességben szenvedett, amit az előbb kifejtettünk. 34 diáknak komoly depressziós problémái voltak. Nem meglepő, hogy a kutatás során azok, érezték a legnagyobb aggodalmat és szorongást a relaxációs technikák kipróbálása közben, akik szorongási rendellenességben szenvedtek, számukra ez még nagyobb aggodalmat okozott. A szomorú a dologban az, hogy nekik van nagy szükségük az ilyen relaxációs technikákra.

A depressziós diákoknál is hasonló eredmények születtek, csak kevésbé intenzíven, ők kevésbé voltak hajlamosak az ilyen szorongásra. 

Az általános szorongásos rendellenességtől szenvedőknek tehát másfajta módszert kell kifejleszteniük, hogy megszabaduljanak a folyamatos aggodalomtól, a kutatás konklúziója is ez volt – kellenek még  hasonló tanulmányok azért, hogy a depressziós és szorongó emberek hatékony relaxációs technikáit is megtaláljuk.