Sokféle veszteséggel szembesülhetsz földi pályafutásod alatt, pl.: haláleset, maradandó egészségkárosodás, szakítás, válás, költözés, munkahely elvesztése, ballagás, iskolaváltás, anyagi helyzet megváltozása etc. Különböző intenzitásúak lehetnek, de ami közös bennük, hogy felborzolják a kedélyeidet, valamint igénylik az idődet és a figyelmedet. Ugyanis csak akkor gyógyulhatsz meg, ha foglalkozol velük. Idővel megtanulhatod, hogy milyen igényeik vannak, hogyan viszonyulj hozzájuk, és mit tegyél illetve, hogy mit kerülj el, mert csak ártanak.
Valószínűleg legtöbben egészen kicsi korunkban morzsákként kezdjük el összeszedegetni, majd magunkba építeni a veszteségkezelés stratégiáit. A szülőknek és a korai kapcsolatoknak meghatározó szerepe van ebben, mert ezek vetik el a későbbi szokások magvait.
Tehát van néhány mondat, illetve az ezekhez fűződő sugallatok, amik mélyen és tudattalanul gyökereznek bennünk. Nem rossz szándékból mondjuk, hanem mert ezeket hallottuk, ezeket kaptuk útravalóul és még nem gondolkodtunk el a mögöttes jelentésükön, különösképpen azon, hogy akár károsak is lehetnek. Figyelj ezentúl rájuk, ha téged vigasztalnak, és legyél óvatos, hogy ne alkalmazd, amikor másnak próbálsz segíteni.
„Ne sírj!”
Nekik is megvannak a démonaik, azok a feldolgozatlan, szőnyeg alá söpört veszteségek, amiket még nem volt módjuk kibogozni. A sírásod felébresztené a szívüket, és rezonálnának a fájdalmadra, és akkor egy csónakban eveznétek. Rettegnek attól, hogy eluralkodik rajtuk a szomorúság és nem tudnak megszabadulni tőle. Ez alaptalan, mert ha bátran beugrasz a lelked tengerébe és elengeded magad, nem fogsz elsüllyedni. A víz feldob a felszínre, és csodálatosan megtisztulva léphetsz ki a partra.