Valahányszor a színekkel kapcsolatos kifejezéseinket használom vagy hallom a környezetemben felmerül bennem egy kérdés: vajon őseink ismerték a csakrákat, azaz a test energiaközpontjait és az azokhoz rendelt színeket, jelentéseket? Tudták, hogy ezek az energiaközpontok láthatatlan szálakkal kötődnek más, magasabb, nem fizikai dimenziókhoz? Akik viszont előszeretettel búvárkodnak a spirituális, ezoterikus (b)irodalomban, azok számára az előbbi sorok meglehet, kérdőjel nélkül kerülnének lapra.
VIDEO A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
A bennünk láthatatlanul munkálkodó 7 csakra közül az alsó 3 a testünkre és az érzelmeinkre, a felső 3 a szellemünkre, spiritualitásunkra gyakorol hatást. Az alsó és a felső energiaközpontokat pedig a középen elhelyezkedő szívcsakra köti össze egymással. Az alábbiakban az alsó 3 csakrához tartozó színeket a mindennapjainkban is gyakran használt kifejezések mentén figyeljük meg.
A gyökércsakra és színe: a vörös/piros
A gyökércsakra az első a három anyagi természetű energiaközpont közül, mely születésünkkor a még nem gondolkodó, hanem sokkal inkább ösztönös valahova tartozáshoz (család, közösség, Föld) kapcsolódik. Az alapvető szükségletek, a túlélési vágy, a reakció, a harc, az ízlelés és a szaglás, a „gyökerezés” csakrája. Ezzel kapcsolatban eszünkbe juthat az a mindenki számára ismeretes szülői célkitűzés, hogy a gyerekeknek két dolgot kell adni: gyökereket és szárnyakat.
A személyiségfejlődésünk alapjaként egész életünkre befolyással van. Ha csecsemőkorunkban a szüleink, nevelőink iránt bizalmat éreztünk, mert szeretve, gondozva, táplálva voltunk, akkor a világot egy biztonságos helyként tartottuk számon. Vagy éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk, ez esetben pedig bizalmatlanná váltunk.
Amennyiben ezek az energiák valami miatt blokkolódnak vagy stagnálnak, életkedvünk, vitalitásunk csökkenését tapasztalhatjuk. Ha az energiák szabadon áramolnak, akkor tetteinkben, döntéseinkben és önértékelésünk tekintetében is kiegyensúlyozottabbá válunk.
A gyökércsakra színe a tűz és a vér vörös/piros színe, melyhez pozitív és negatív előjelű érzések egyaránt felsorakoznak. Gondoljunk itt kiragadásképpen az olyan szokványosnak minősülő kifejezéseinkre, mint: az elpirul, mint a piros/vörös rózsa/karmazsin; piros, mint a cékla/alma/pünkösdi rózsa; Olyan piros, majd kicsattan/mint a cseppentett vér stb. Ez utóbbi kifejezésekhez leginkább pozitív jelentéseket társítunk: vitalitás, egészség, életteliség. Ugyanakkor a haragos, mint bika a vörös színre; elönti a vörös köd/vörös a feje/vöröset lát a dühtől a harag, az agresszív indulatok jelzésére szolgál – mintegy figyelmeztetve a potenciálisan közelgő veszélyre.
A piros/vörös a színpaletta legforróbb, legtüzesebb színeként minden esetben szembeötlő. A dinamizmus, az intenzitás, az izgalom színe szinte afrodiziákumként hat, stimulálja az érzékeket, felfűti a szenvedélyt, provokál. Gondoljunk csak egy vörös rúzsra, pirosra festett körmökre, egy pajzán csipkés fehérneműre, egy vörös árnyalatú koktélruhára, vagy épp egy elegánsan merész széles karimájú női kalapra. Vigyázat! A vörös/piros szín túlzott „fogyasztása” azt sejteti a szemlélőkkel, hogy erős egó van a „háttérben.”
A szakrális- és napfonat csakra domináns színe: a sárga (narancssárga és citromsárga)
Közel négyszáz éve tudjuk, hogy a fehér fény egy prizma segítségével pontosan 7 színre osztható fel. Később megállapították, hogy a fény apró részecskékből (kvantumokból) tevődik össze. Nemsokára pedig az is bebizonyosodott, hogy a fény kettős természetű (hullám és részecske), és hogy az ibolyaszín kicsi, a vörös pedig – nem meglepő módon – nagy hullámhosszal rendelkezik.
Szólásaink között a sárga szín is kiemelt helyhez jut, mely a csakrák tekintetében a szakrális csakra narancssárga, és a napfonat csakra citromsárga színével hozható kapcsolatba. A köldök feletti részen található napfonat csakra/köldökcsakra az önbizalom, az egyéni akarat, a céltudatosság, felelősségteljesség erőközpontjaként működik.
Amennyiben blokkolttá válik, úgy agresszív magatartást, alacsony önbecsülést, szorongást, félelmet eredményezhet. Gondoljunk csak az ezzel kísértetiesen egybecsengő kifejezéseinkre, mint: leissza magát a sárga földig; leszid valakit a sárga földig; sápadt, mint a halál; sárga az irigységtől; úgy mérgelődik, hogy egészen elsárgul belé.
Tudtad? A színeket nem csak láthatjuk, hanem tapinthatjuk is…
Tudjuk, tapasztaljuk a szürke hétköznapoktól a pirosbetűs ünnepekig, hogy a színek körbefonják életünk minden területét, hatnak az érzéseinkre és érzékeinkre, befolyásolják hangulatunkat. Érdekességként jegyezhetjük meg, hogy egyes meglátások szerint a színeket nem csak a szemünkkel láthatjuk, hanem a bőrünkkel is érzékelhetjük.
Ezt a hipotézist igyekezett alátámasztani egy kísérlet is, melyben egy sötét szobában egymástól eltérő színű szöveteket érintettek a résztvevők bőréhez. Bár nem tudták konkrétan megmondani a bőrükhöz érintett szövetek színét, azonban erőteljes támpontokat tudtak szolgáltatni a kiderítéshez. Mégpedig azzal, hogy megfigyelték: az anyagérintés hideg- vagy melegérzést keltett-e bennük, hogy nyugtalanná vagy nyugodttá váltak-e mindettől? Sejthetjük, hogy a hideg és meleg színek „megérzéséről” volt szó a különleges színbecslés során. Hogy mindez valóban működőképes-e? Nekem arról halvány lila gőzöm sincs…
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!