Amikor azért vagy segítőkész, hogy belül ne érezz ürességet

Amikor azért vagy segítőkész, hogy belül ne érezz ürességet

Címlap / Életmód / Lélek / Amikor azért vagy segítőkész, hogy belül ne érezz ürességet

Szép dolog mások segítése és problémáinak átérzése. Nem mindenkiben munkál ösztönösen a segítő szándék, akadnak viszont, akik túlzásba is viszik a másokról való gondoskodást. Őket hívjuk kényszeres segítőknek.

VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd

Hihetetlen, hogy a segítőkészség is válhat olyan szintű kényszerré, hogy már kóros tünetként tartsák számon. A helfer szindróma a kényszeres segítés megnevezése, 1977-ben definiálták először ilyen módon. Elsősorban a segítő foglalkozású emberekre jellemző tünetcsoport. Tanárok, szociális munkások, egészségügyben dolgozók, mentálhigiénés szakemberek lehetnek érintettek, de előfordulhat más egyéb szakma képviselőjénél is.

Önmegvalósítás vagy önértékelési gondok?

Az állapot lényege, hogy az ilyen segítő szakember mások segítésében látja a legfőbb életcélját, ez jelenti számára az önmegvalósítást. A háttérben ingatag pszichés állapot áll, melyet mások túlgondozásával igyekszik ellenpontozni. A segítőnek ebben a helyzetben már inkább érdeke az általa gondozott személy tőle való függésének fenntartása, tehát visszaél szakmája által nyújtott helyzetével. Mindeközben pedig saját privát élete lenullázódik, magánélete szinte nincs is.

A segítő ilyenkor már nem csak azért segít másokon, mert ez a munkája, amely iránt elkötelezett, hanem eszközként használja helyzetét arra, hogy saját érzéseit, szükségleteit a háttérbe szorítsa, belső ürességét elrejtse.

Az egyenrangú kapcsolatokat hanyagolja, sokkal jobban érzi magát fölérendelt szerepben. Nem veszi észre, vagy ha igen, akkor tagadja, hogy ő maga is segítségre szorul. Fenntartásai lehetnek azokkal szemben, akik nem igényelnek segítséget vagy más szakmabeliekkel szemben. Privát életében is benne marad a segítő szerepében, nem tud kölcsönös kapcsolatban gondolkodni.

A helfer szindrómás nem beszél saját vágyairól, önértékelése nem kiegyensúlyozott, függ a külső megerősítéstől, valószínű, hogy gyereként nem kapott elég bíztatást, elismerést.

Priscilla Du Preez/unsplash.com

Kata története

Kata szociális munkásként dolgozik, több, mint húsz éve. Szakmája több területét is kipróbálta és bőven rendelkezik tapasztalattal, többek között találkozott már olyan kollégával is, akin tetten érhetőek szerinte a helfer szindróma jelei.

„Általában jellemző, hogy aki megmarad ebben a szakmában a sok nehézség ellenére, az elkötelezett és szeret másoknak segíteni. Láttam viszont olyan segítőt is, aki már átesett a ló túloldalára. A klienseket túlontúl közel engedte magához, bizalmas volt velük, például némelyiknek megadta a saját lakcímét, telefonszámát, azzal indokolva mindezt, hogy bajban van az illető és szüksége lehet gyors segítségre.”

Rengeteg energiát ölt a munkájába, sokszor tovább bent maradt, hagyta, hogy a munkaideje utolsó perceiben is lekössék, feltartsák, még ha az a probléma várhatott is volna másnapig.

„Ugyanakkor szeretett panaszkodni, hogy mennyire kötődnek hozzá a gondozottak, gyakran hívogatják még hétvégén is, sőt, volt, aki a lakása előtt várta meg, hogy megbeszélje vele a lelki gondjait. Mindannyian láttuk, hogy ez a kolléga túlzásokba esik. Volt ugyan családja, de mégis rengeteg idejét feláldozta a munkájáért, ugyanakkor nem lett vele eredményesebb, nem tudott többet vagy jobban segíteni. Közben pedig a családi élete kezdett rámenni erre az egészre.”

sturti/istockphoto.com

A foglalkozás rabságában

Kata története tipikusan azt a típusú segítőt írja le, aki a foglalkozása áldozatává válik, szakmai elkötelezettsége tönkreteszi magánéletét is. Ez a típus gyakran privát éltében is segítőként viselkedik szinte mindenkivel.

A helfer szindrómának megvannak a maga veszélyei is. Egyrészt szakmailag tévúton jár, aki ebben szenved, hiszen ahelyett, hogy az általa segített embert olyan módon támogassa, hogy az autonóm, önálló személlyé váljon és segítsen kilábalni nehéz helyzetéből, pont az ellenkezőjén munkálkodik: a problémát nem megszűnteti, hanem fenntartja. A helfer szindrómás érintett lehet szerfüggőségben, hajlama van az önsértő viselkedésre és nagy az esélye a kiégésre.

A kezelés önismereti foglalkozásokkal, személyiségfejlesztéssel, pszichoterápiával lehetséges és egyáltalán nem kizárt, hogy a terápia végén jó segítő szakember váljon a helfer szindrómásból.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!