Életmód / Család

A gyermekek négy személyiségtípusa – A tiéd melyikbe tartozik?

Ezt az úgynevezett vérmérséklet modellt pedig nem csak felnőtteknél, hanem gyerekeknél is érdemes alkalmazni. A különböző jellemzések alapján te is eldöntheted, gyermeked melyik csoportba illik, és ez alapján mit kell tudnod a természetéről, a neveléséről és a viselkedéséről. Íme a négy típus:

A kolerikus gyermek

Ő az, aki tele van kalandvággyal, és ha valami mellett elhatározza magát, biztos, hogy véghez is viszi. Erős akaratú, általában elég makacs is, ezért nehéz rá hatni, pláne, hogy mindent saját maga akar végigcsinálni, többnyire segítség nélkül. Hatalmas versenyszellem rejtőzik benne, veszíteni viszont kifejezetten utál, és addig nem nyugszik, míg legalább egy visszavágóban nem győzedelmeskedik. Beszédes típus, akinek bár vannak nehézségei a barátkozás terén, azért feltalálja magát.

A szangvinikus gyermek

Ez a gyermek rendkívül játékos, és hatalmas képzelőerővel rendelkezik. Mindig álmodozik, és ha megkérdeznéd tőle, mi akar lenni nagy korában, valószínűleg nem létező munkát mondana, például varázslót vagy sárkányharcost. Rengeteget beszél, szinte sosincs csendben, és könnyedén köt új barátságokat a játszótéren, óvodában, iskolában. Tele van energiával és optimizmussal, mesenézés közben is énekel, és emiatt nem könnyű rávenni, hogy maradjon egy helyben.

A melankolikus gyermek

Ez a típusú gyermek nagyon részletorientált; ha leül rajzolni, mindent a legapróbb részletekig papírra vet, és általában a tökéletességre törekszik. Szereti maga körül a rendet, ezért a játékait is mindig elpakolja a nap végén. Sőt, minden plüssnek és autónak megvan a maga helye, amiket csakis oda lehet tenni. Tisztelettudó, általában csendesebb, szeret gondolkodni, és a komolyabb témákról is korán beszélgetni kezd.

A flegmatikus gyermek

Ő az, aki nem szeret semmit elkapkodni, inkább lassan ismerkedik meg az újdonságokkal, és a biztosra megy (például mászókázás vagy új gyerekekkel való ismerkedés terén). Azonban igazából ő jobb szereti a rutint és a már jól ismert dolgokat. Az újdonságok megijesztik, így az első hét az oviban vagy iskolában nem egyszerű számára. Csendesebb típus, és nagy igénye van a támogatásra, de ugyanakkor jól vág az esze, és mindenről megvan a véleménye.

Attól függően, hogy a te gyermeked melyik típusba passzol leginkább, úgy a nevelésében is más módszereket érdemes alkalmazni.

A cikk a következő oldalon folytatódik. Kattints ide a lapozáshoz >>

1. A kolerikus gyermekek például már fiatal korban igyekeznek magukévá tenni az irányító fél szerepét, és ha te azt mondod neki valamire, hogy nem, mindent elkövet, hogy igenné változtasd. Az ő esetében tudnod kell, hogy bár néha fontos átadnod neki egy kicsit az irányítást, mindig éreztetned kell vele, hogy egyébként te vagy a főnök, különben megszokja a vezér szerepet, és egyre nehezebb lesz hatni rá. A nevelésében fontos, hogy adj neki különleges feladatokat, amiben brillírozhat, ugyanis a kolerikus gyermek személyiségének jót tesz az, ha azért kap dicséretet, hogy valamit tényleg ügyesen megcsinált (akár a „kutyagazdivá” is kinevezheted, hogy megtanuljon felelősséget vállalni).

2. A szangvinikus gyermek akkor igazán boldog, ha társaságban lehet, és érzi, hogy figyelnek rá. Neki fontos a családi közelség, a szülői elismerés, mert csak így tud igazán ragyogni. Érdemes neki olyan feladatokat adni a ház körül, amiben a segítőd lehet. Így együtt végezhetitek el őket, mert egyedül nem szeret dolgozni, és nem is sikerül neki kihozni magából a 100%-ot. Segíteni kell neki a kitartását is erősíteni, mert bár az energikus és érdeklődő jelleme ajándék, cserébe mindent ki akar próbálni azonnal, és a türelem nem az erőssége. 

3. A melankolikus gyerek kifejezetten érzékeny és empatikus, de ugyanakkor gyakran tapasztalhatod azt, hogy rossz kedve van, általában ok nélkül. Először is szülőként tudnod kell, hogy bár automatikus reakciód lenne, hogy fel akarod vidítani, a melankolikus természetű gyereknek erre általában nincs szüksége, sőt, csak feszültebbé teszi. El kell fogadni, hogy szeret egyedül lenni, és inkább csendesen rajzolgat, ahelyett, hogy a játszótéren fogócskázna, mert ha belekényszerítjük ezekbe a helyzetekbe, később szorongás alakulhat ki nála. Természetesen fontos szocializálni, társaságba vinni, de hagyni kell, hogy a maga tempójában jusson el az új ismeretségek megkötéséig, és közben érezze a szülői támogatást. 

4. És végül eljutottunk a flegmatikus gyermekhez, aki nem szereti az újdonságokat, és nehéz rávenni, hogy számára ismeretlen dolgot próbáljon ki. A szülőknek ezen a téren kell nagyobb odafigyelést tanúsítaniuk, és meg kell találniuk a módját annak, hogy mégis meghozzák ehhez a gyermek kedvét. Ugyanis a flegmatikus személyiségnek csak elkezdeni nehéz valamit, utána viszont alig akarja abbahagyni. Fontos, hogy legyen az életében egy állandó ritmus, amit megszokhat (azaz ha például meg akarod tanítani focizni, mindig ugyanakkor menjetek le), és lehetőleg ne zavard meg közben, mert ő akkor tud a legjobban teljesíteni, ha már egy kicsit „belemelegedett” abba, amit csinál. Ez a típusú gyermek szereti a repetitív feladatokat, úgyhogy nyugodtan kérd ilyen téren a segítségét!

Oldalak: 1 2

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást