Mitől hízik a gyerek? Lelki traumák, amelyek a túlsúly hátterében állhatnak

Kár lenne az ételre csak, mint energiaforrásra tekintenünk, hiszen a boldog élet egyik alapja, hogy jókat eszünk-iszunk, mindezt persze mértékkel. Az étel összehozza az embereket, másik iránti szeretetünket is kifejezhetjük vele és persze magunknak is örömet szerezhetünk egy finom süti elkészítésével. Az egészséges életmód alapjait nem lehet elég korán a gyerekeknek átadni és ez nem valami kényszeres, szigorú szabályok szerinti életet jelent. Egyszerűen csak jó, ha már korán megtanulják, hogy mennyire igaz a mondás, miszerint „az vagy, amit megeszel”.

Természetesen nem kell őket megfosztani a tiltott gyümölcstől sem, mint például a gyorséttermi ételektől, vagy édességektől, de odafigyelve arra, hogy közben mértékletességet is tanuljanak. Azonban vannak gyerekek, akik már egész kiskorukban megérzik, hogy valami hiányzik az életükből. Ekkor még nem tudják megfogalmazni, hogy mi is az, azt, viszont nagyon is érzik, hogy ezt az űrt valamivel pótolniuk kell. Mivel ekkor még nem rendelkeznek kellő eszköztárral, kézenfekvő, hogy külsőleg próbálják orvosolni a problémát, például a hűtő kifosztásával, amitől ideig-óráig megadják önmaguk számára azt az örömforrást, amire vágynak.

A gyerek, aki azt érzi, nem elég jó, szép, okos, sportos, szerethető, hajlamos azt érezni, hogy teljesen magányos. Akiket gyakran csúfolnak az iskolában külsejük miatt, szintén menekülhetnek folyamatos nassolásba, amiben legalább nem csalódhatnak. Szörnyű látni, hogy már egész kiskorban megkezdődik a gyerekek körében a csúfolódás és legtöbbször egymás külsejét kritizálják.

Azért fontos már ebben a korban elfogadásra tanítani a gyerekeket, mivel nem tudhatják, hogy egy-egy sértő mondat milyen károkat okozhat a másikban, amiről lehet, még a szülők sem szereznek tudomást. Ám az már egy figyelmeztető jel lehet a szülők számára is, ha a gyerek folyamatosan az ételbe menekül, szociális élete nem alakul ki, ráadásul az iskolai teljesítménye is folyamatosan romlik. Nem törvényszerű, hogy ez mind kéz a kézben járjon, de legtöbbször egyik hozza maga után a másikat.

Lehet, hogy egy felnőtt számára jelentéktelen probléma, mikor a gyereke nem tud beilleszkedni egy közösségbe, a kicsik életében azonban sorsdöntő is lehet. Mindenképpen fontos a folyamatos kommunikáció, hiszen már egész korán, kisiskolás korban is kialakulhatnak komoly lelki traumák. Nyilván a gyerekkori túlsúly egy szemmel látható jele annak, hogy valami nincs rendben, de odafigyeléssel még könnyen visszafordítható a folyamat. Ezekben az esetekben bevonható akár a pedagógus is a történetbe, hiszen idejük nagy részét az iskolában töltik, ez idő alatt a tanárok jóval többet tudnak segíteni a beilleszkedésben, mint a dolgozó szülők.

Súlyosabb esetekben külső segítség kérése is megfontolandó, hiszen a traumatizált gyerekek sokkal jobban megnyílnak egy külsős személynek, ugyanis legtöbbször a szülők előtt is szégyellik problémájukat. Nyilván a cél az lenne, hogy idővel képesek legyenek megnyílni a szülők előtt is, de amíg ez nem megy, addig érdemes mással is próbálkozni.