Az elmúlt időszakban sokszor olvasgattam olyan tartalmakat, amiket gyerekmentesek osztanak meg egy közösségi oldalon. Nem mondom, hogy mindennel egyetértek, mert sokszor úgy látom, csak a feszültséget generálják.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Azonban nagyon sok olyan szempontot is megmutattak, ami elgondolkoztattak, illetve, amikről úgy gondolom, hozzájárultak ahhoz, hogy bizonyos kérdéseket én is másként lássak. Nekem eszembe sem jutott, hogy vannak emberek, akik hátrányos megkülönböztetésben részesülnek azért, mert nincs gyermekük. Számomra teljesen alapvető, hogy a családalapítás magánügy. Azonban erről nagyon sokan nem gondolkodnak így. Mivel hazánkban is az egyik fő irányvonal, hogy a párok minél több gyereket vállaljanak, óhatatlanul is háttérbe szorulnak minden egyéb intézkedés során azok, akik úgy döntöttek, tudatosan nem alapítanak családot.
Sokan ismerik magukat annyira, hogy tudják, nem szeretnének szülővé válni. Mások nem akarják félbetörni a karrierjüket, vagy éppen úgy érzik, nem ideálisak a körülményeik. Vannak, akik környezetvédelmi okok miatt döntenek a gyerekmentesség mellett, megint mások pedig egyszerűen nem éreznek semmilyen késztetést rá. Ez a hozzáállás sok ember számára érthetetlen, pedig a gyerekmentességnek valóban vannak előnyei.
A szülői paradoxon
A PositivePsychology.com-on jelent meg egy cikk, ami közelebbről is betekintést engedett a szülői paradoxonba. A látszólagos lehetetlenséget az okozza, hogy a szülők legnagyobb boldogsága a gyermek – eközben egyre több és több kutatás támasztja alá, hogy a gyermekvállalás csökkenti a boldogságot. A megjelent tanulmányban Anderson, Russel és Schumm 1983-as, vagy Campbell, 1981-es felmérését említik. Ezekből már akkor egyértelműen kiderült, hogy annak ellenére lesznek boldogtalanabbak az újdonsült szülők, hogy egyébként saját maguk is úgy vélik, boldogabbak lettek a családalapítás után.
De miért nem teszik a gyerekek boldogabbá a szüleiket?
Már a kérdés sem helyes, hiszen a gyermekek csak akkor érkeznek feladattal erre a világra, ha már eleve elvárásokkal élünk irántuk. Ez sajnos nem helyes, de aligha kivédhető. Amikor várandós voltam, én is ezerszer elképzeltem, milyen lesz a gyermekem – sőt, még abban is biztos voltam, hogy kislányt szeretnék. Szerencsém volt, mert nem csak „megfelelt” az elképzeléseimnek, túl is szárnyalta azokat. Pedig egyáltalán nem volt helyes, hogy így ábrándoztam, hiszen komoly lelki sebeket is okozhattam volna neki azáltal, hogy anyjaként lányt várok, ő pedig fiúnak születik.
Apróságnak tűnik, de sok szakértő elemezte már ezt a kérdést, többek között Orvos-Tóth Noémi is az Örökölt sors című könyvében. Nagyon nehéz ugyanakkor szülőként elvárások nélkül élni, hiszen egyénként is vannak feltételeink. Elvárásokkal élünk a barátainkkal, a férjünkkel, vagy éppen a saját szüleinkkel szemben is.
Egy 2016-os felmérés szerint nem a beteljesületlen követelményeink szabnak gátat annak, hogy a gyermekeink boldogabbá tegyenek minket, hanem azok a stressz hatások, amik ebben az új élethelyzetben érnek mindannyiunkat.
A cikk folytatódik, lapozz!
CSED kalkulátor: kiszámítható bevételek gyermekvállalás után
