Ha egy gyereknek nem kellene bemennie valahová, akkor annak az egyedüli és kizárólagos elfogadható oka szerintem az, hogy az adott gyereknek nem jó lenni. Az, hogy esetleg más felnőttek nem akarnak gyereket látni, sajnálom, de szerintem egyszerűen nem egy érv.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
Repülőgépen, étteremben, parkban, koncerten – megszámolni sem tudom, hány olyan helyszínt hallottam már, ahol valaki szerint nem kellene gyereknek lennie. Az ok pedig egészen egyszerűen ilyenkor az, hogy aki ide megy, aki kikapcsolódni akar, vagy esetleg már amúgy is kényelmetlenül érzi magát (például egy repülőn), és egy izgő-mozgó, hangoskodó, szaladgáló gyerek csak még további kellemetlenséget okoz neki.
Ezeknek az embereknek, akik úgy gondolják, ez kellően jó érv arra, hogy gyerekeket kitiltsanak helyekről, csak azt tudom üzenni: nőjenek fel!
Igen, anyaként én fogom elsőként elismerni, hogy egy gyerek tud nagyon fárasztó lenni. Még olyan is van, hogy idegesítő. De sajnos vagy sem, az emberiség így lett kitalálva. Először kicsik vagyunk, aztán megnövünk, és vannak évek, amiket nem lehet átugrani.
Egyszerűen nem is értem, hogy azok a felnőtt, józan belátással bíró emberek, akik azt gondolják, hogy a gyerekeket a négy fal között kellene tartani, addig, amíg meg nem tanultak a szociális normáknak megfelelően viselkedni – amit, ugye, csak kicsit nehéz, ha nem kerülnek szociális helyzetekbe – miből gondolják, hogy a világ legtermészetesebb dolgai majd megváltoznak csak azért, mert nekik úri kedvük nem tartja fontosnak igazodni hozzá.
Felteszem, akkor is megsértődnek, ha a szabadnapjukon esik az eső. Ők lehetnek ugyanazok az emberek, akik beköltöznek a városba, aztán panaszkodnak a zajra, vagy kiköltöznek vidékre, és felháborítja őket, hogy időnként bejönnek a kertbe a mezei nyulak.
Azt várni, hogy a gyerekes családok éveken át ne menjenek sehová, egyszerűen abszurdum. És míg azt, hogy ezekben a helyzetekben a szülők figyeljenek a gyerekeikre, és gondoskodjanak róla, hogy azok a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozzák a környezetüknek, teljesen jogos igény, azt hinni, hogy ez majd azt jelenti, hogy egy gyerek csendben ül egy sarokban, és meg sem mukkan, valamiféle delíriumra vall.
Nem, egy gyerek nem mindig tudja még kezelni az érzelmeit. Egy gyerek nem mindig tudja elfogadni, hogy a világ nem az ő aktuális igényeihez igazodik. Nem, egy gyerek nem mindig tud még várni, és nem mindig tudja kontrollálni a feszültségét.
Azért (is) tesszük mi, szülők a gyerekeinket a vonatra, repülőre, a bevásárlóközpontba vagy a koncertre (azon túl, hogy teljes értékű emberek, akiknek joga van a puszta LÉTEZÉSHEZ, és akikkel közös élményeket, emlékeket szeretnénk szerezni anélkül, hogy igazolnunk kellene vadidegeneknek, hogy miért vannak ott), hogy megtanulják kezelni a saját feszültségüket, alkalmazkodjanak a szociális helyzetekhez, és felismerjék mások szükségleteit is.
Ez egy folyamat, ami nem megy egyik napról a másikra. De remélhetőleg, a gyerekeink tanulnak. És olyan felnőtt válik belőlük, aki rendelkezik a szükséges önkontrollal, empátiával és szociális érzékenységgel. Így sosem fogják például azt gondolni, hogy összeesküdött ellenük a világ, ha egy 4 éves ül az előttük lévő sorban a repülőn.
Nyitókép: Oleh_Sloboneiuk/istockphoto.com
Ez az a pillanat, amikor nem érdekel majd mások véleménye
