Mindig is szerettem olyan emberek történetét alaposabban megismerni, akiknél már az első pillanatban azt éreztem, hogy inspirálóak, és tényleg erőt tudnak adni mondhatni bárkinek, aki éppen elveszettnek vagy motiválatlannak érzi magát. Ilyen számomra Gyarmati Dalma is, aki nemcsak, hogy négy gyermek büszke anyukája, de egy fantasztikus szakember is.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
Dalma gyógytornászként fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a lelki oldalra is figyelve segítse mások gyógyulását, folyamatosan tanul, képzi magát. Közben édesanyaként őt is állította már komoly kihívások elé az élet, az ezen a téren is megnyilvánuló őszinteségével pedig biztos vagyok benne, hogy eddig is sok anyukának segített, és ez a jövőben sem lesz másként.
Mi motivált annak idején arra, hogy gyógytornász legyél?
Anyukám. Nem voltak tapasztalataim a gyógytornával kapcsolatban, kicsit tanácstalan voltam, hogy mi is legyek, ha nagy leszek. Én úgy emlékszem, hogy haza kellett vinni a pályaválasztási könyvet anno, odaadtam Anyukámnak, aki pár nap múlva azt mondta, legyél gyógytornász, és így is lett.
Miért érezted fontosnak, hogy a gyógyulás segítését lelki oldalról is megközelítsd?
Mert nem gépek vagyunk. Ember kapcsolódik emberrel, hatással vagyunk egymásra, ahogy a pszichés és lelki állapotunk is saját magunkra, a sérüléseinkre, problémáinkra. Oda-vissza hat. Engem különösen érdekel a krónikus fájdalom, ebből az irányból jön, hogy képezzem magam olyan módszerekben, amik nem csak biomedikálisan közelítik meg a problémát. Illetve saját tapasztalat is, hogy ha nehezebb periódusban van az életem, több a stressz vagy éppen kevésbé jól tudom kezelni, „tele van a rendszerem”, akkor többet fáj a derekam.
Gondoljunk csak bele, hogy egy elhúzódó sérülés milyen hatással van ránk, a teljesítményünkre, a munkánkra, a társas kapcsolatainkra. Egy fizikális panasz, fájdalom nagyban befolyásolhatja a pszichés hogylétünket, meg tudja változtatni, hogyan állunk magunkhoz, a munkánkhoz, éppen ezért az érzelmi háttér nagyon fontos a betegségek kezelésében.
A fájdalom gyakran félelemmel párosul! Ha gyógytornászként kicsit távolabbról és egy másik szemüvegen (biopszichoszociális modell) nézek rá, akkor a fájdalom-elkerülés modellje magyarázza, hogy a viselkedési tényezők hogyan befolyásolják a krónikus fájdalom időbeli lefolyását, és lehetőséget biztosít a hatékony viselkedési beavatkozások, köztük a kognitív viselkedésterápia, az elfogadáson alapuló terápiák számára.
A kognitív megközelítés szerint nem egyszerűen a velünk történő eseményekre reagálunk, hanem arra, hogy milyen jelentést adunk egy adott történésnek. Tehát az általunk tudattalanul, automatikusan létrehozott jelentések határozzák meg azt, hogy hogyan fogunk érezni és viselkedni egy adott helyzetben.
Gyógytornászként sokszor tapasztalom ezt az elkerülést, illetve nem krónikus esetekben is látom, hogy nehezen köteleződnek el a páciensek egy hosszabb kezelés mellett. Jelenleg a fő profilom a gerincferdülés kezelése, ahol 8-16 év közötti gyerekeket (illetve családjukat) kell rávenni az évekig tartó rendszeres tornára és korzett hordására. Ez nem megy csak azzal a tudással, hogy ismerem a gerincferdülés hátterét, mozgásprogramját.
Nekem fontos, hogy biztonságos teret tudjak biztosítani a hozzám fordulóknak, értsem a pácienseim viselkedését, elismerjem, hogy nekik néha krízis a diagnózis, validáljam az érzéseiket, segítsem őket egy olyan úton, amit nekik kell végigjárniuk.
A cikk folytatódik, lapozz!
A kedvesség, ami mindent áthatol: teraanga, a szenegáli életszemlélet
