Kikapcsolódás / Szórakozás

5 gyakori helyesírási hiba, amit gáz elkövetni

Legyél őszinte magaddal: te hányat követsz el az alábbi vétségek közül? Ha eddig rosszul tudtál valamit, itt egy kis segítség, hogy ezentúl helyesen írd, ha pedig eddig is jól írtad, de már a falat kaparod az ismerősöktől, akik halmozzák a helyesírási hibákat, itt az alkalom, hogy a cikket megosztva finoman jelezd nekik: jó lenne, ha kicsit jobban figyelnének.

1. Egyenlőre vs. egyelőre

Talán nem is annyira helyesírási, mint inkább nyelvhelyességi kérdés, hiszen mindkét írásmód helyes, csak éppen más-mást jelentenek, mégis nagyon sokan rosszul használják őket. Egyenlőre fel lehet szeletelni például a szalámit, de az -n nélküli szót használjuk például az alábbi esetben:
Egyelőre nincs hír a kérelem ügyében.”, vagy „Ennél többet egyelőre nem tudok mondani.”

2. Magyar szív

Ez mindig is így volt a Magyar történelem során.” „Petőfi Sándor a Magyarok egyik kedvenc költője.” Ismerősek ezek a kommentek? És neked is szúrja a szemed, hogy nagy kezdőbetűvel szerepel bennük a magyar? Ha nem, akkor az a rossz hírünk, hogy pedig kellene. Az országok nevét ugyanis – mivel tulajdonnevek – nagy kezdőbetűvel írjuk (Magyarország, Anglia, Svájc, stb.), de a fent idézett mondatokban a nemzetiség melléknévként, illetve főnévként szerepel, ezért kis kezdőbetűs lesz (pl. magyar, angol, svájci, stb.).

Olvastad már?  Ez a legritkább személyiségtípus a világon. Te vajon beletartozol?
5 gyakori helyesírási hiba, amit gáz elkövetni

Hogy miért olyan gyakori mégis a nagy kezdőbetűs alak, az persze összetett kérdés, lehet, hogy vannak, akik érzelmi alapon használnak saját nemzetiségük esetében nagy kezdőbetűt, bizonyára vannak, akiknek az iskolából csak az maradt meg, hogy az országok nevét nagy betűvel írjuk, és nem gondolják végig, hogy itt egy másik esetről van szó, és egyeseknél az is zavart okozhat, hogy egyes idegen nyelvekben, például az angolban a nemzetiségek nevét is nagy kezdőbetűvel írják. A magyar (sic!) nyelvben viszont nem ez a szabály.

3. Központozás

A felkiáltójelek és kérdőjelek használata bizonyos mondatok esetében indokolt, de nagyon sokan vannak, akik az összes kijelentő mondat végére is felkiáltójelet tesznek, tulajdonképpen nem is használnak pontot.

Még rosszabb, ha minden mondat végére három pontot tesznek, ami többnyire a lezáratlan gondolatot, félbemaradt mondatot hivatott jelezni.

Szintén sokaknál okoz zavart a központozás és a szóköz viszonya: ennek részben az lehet az oka, hogy régebben voltak olyan írógépek, amelyeken a vessző elé ajánlatos volt egy szóközt is ütni, de a számítógépek korában ez már nem szükséges, sőt fölösleges. Gépeléskor a központozás, tehát a vessző, pont, felkiáltójel, kérdőjel, kettőspont, pontosvessző elé NEM, utána viszont szóközt teszünk.

Olvastad már?  Káprázatos nappali smink 40 felett, lépésről-lépésre

4. Író és műve

Amikor megosztasz egy számodra kedves verset, természetesen elé írod a szerzőt és a címet. Ilyenkor a szerző neve, kettőspont, mű címe formát használjuk, például Vörösmarty Mihály: Előszó. Folyószövegben azonban a kettőspont használata már a legtöbb esetben helytelen, mégis sokan írják azt, hogy „Vörösmarty Mihály: Előszó című versében” vagy „Vörösmarty Mihály: Előszava”, holott itt már a helyes forma „Vörösmarty Mihály Előszó című versében” vagy „Vörösmarty Mihály Előszava” lenne a helyes.

5. Idegen szavak toldalékolása

Az idegen írásmódú szavakhoz többnyire közvetlenül, kötőjel nélkül kapcsoljuk a toldalékot, például businessből, Jannus Pannoniustól, Stockholmnál, stb.

Ha az idegen írásmódú szavak -a, -e, -o vagy -ö végződésűek, és a magyar toldalék ezt megkívánja, akkor -á, -é, -ó vagy -ő betűt kell írni ezek helyett, például Coca-Cola, deCoca-Colát, Goethe, de Goethének, Malmö, de Malmőből, stb. Ha az idegen írásmódú szó utolsó betűje néma, vagy több betű jelöli a kiejtett alakot, akkor a kötőjeles formát alkalmazzuk, például Montesquieu-nek, Peugeot-t, like-ot.