A minap a barátnőmmel beszélgettem, aki elmondta, hogy belebonyolódott egy pikáns csetelésbe az egyik ismerősével. Igazából észre sem vette, mennyire intim témákat feszegetnek, egészen addig, amíg azt nem álmodta, hogy a szerelme félrelépett – ez olyan mély nyomot hagyott benne, hogy átpörgette a teljes beszélgetést.
Alaposan megdöbbent saját magán: bár sosem gondolta úgy, hogy ebből a csetelésből bárminemű továbblépés lesz, arra pedig végképp nem, hogy félrelépjen, mégis bűntudata támadt. Sokak szerint már ez is megcsalásnak számít, mások úgy vélik, hogy bőven belefér és legfeljebb ártalmatlan flörtnek tekinthető…
A félrelépés mértékét tehát kizárólag a saját értékrendünk határozza meg. De vajon hány típusa létezik az afféroknak?
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/6 Érzelmi megcsalás
Az érzelmi megcsalás során nem kerül sor semmilyen fizikai kontaktusra, sokan ezért nem is gondolnak rá úgy, mint egy tényleges félrelépésre. Gyakran plátói szerelemről van szó: a párkapcsolat egyik tagja valamiért belezúg egy ismerősébe, akihez adott esetben nincs is lehetősége közel kerülni. Terveket szövöget vele, ábrándozik róla, azonban a beszélgetésen sosem jut túl vele. Az is lehet, hogy akibe beleszeretett, nem is tudja meg az érzéseit, mert bár a „félrelépő” aktuálisan szerelmes, mégis igyekszik túllendülni ezen a helyzeten.
Az érzelmi megcsalás ugyanakkor nagyon veszélyes dolog, mert az álmaink sokszor jóval szebbek, mint a valóság: vannak, akik a fellángolás miatt lépnek ki a meglévő kapcsolatukból, majd ekkor szembesülnek vele, hogy szerelmük tárgya a legkevésbé sem felel meg a valóságnak. Más kérdés, hogy ilyenkor van-e lehetőség, vagy érdemes-e visszahátrálni az eredeti kapcsolatba..
Ez a típusa a hűtlenségnek semmi másról nem szól, csak és kizárólag az erős szexuális vonzalom megéléséről. Általában olyan felek között alakul ki, akik a való életben egyáltalán nem tudnának tényleges kapcsolatot fenntartani, például mert annyira különböznek, vagy, mert túl nagy köztük a korkülönbség.
A nehézségek ellenére iszonyúan vonzódnak egymáshoz és egy idő után nem is tudnak nemet mondani a másiknak: megtörténik a félrelépés, ami megeshet, hogy nem csak egy estéről szól.
Ez a típusa a félrelépésnek alapvetően a se veled, de nélküled kapcsolatokra jellemző. Az ilyen viszonyokban két olyan ember kerül össze, akik valamilyen szinten nagyon összepasszolnak, erősen vonzódnak egymáshoz, a másikkal akarnak lenni, de közben mégis annyira különböznek, hogy nem jutnak egyről a kettőre.
Állandóan szakítanak, majd kibékülnek, heves vitákat folytatnak egymással, és időnként tényleg eldöntik, hogy többször nem állnak szóba egymással.
Az ilyen szünetekben kerül sor a válságmegcsalásra, amikor a felek úgy vélik, hogy ha találnak maguknak valakit, akkor ki tudnak mászni az alapvetően rossz kapcsolatukból. Gyakran azonban szó sincs erről: az ilyen „kényszerfélrelépések” többnyire rossz tapasztalattal érnek véget, és újra kezdődik elölről a se veled, se nélküled.
A félrelépés talán legsúlyosabb típusa a szeretőtartás, avagy egy második, titkolt kapcsolat létesítése a meglévő, hivatalos mellett. Különféle okok miatt, és más-más úton haladva jutnak idáig az emberek: vannak, akik továbblépnek az érzelmi megcsalásból, akik nem tudnak úrrá lenni a vágyaikon, mások „csak” unalmasnak érzik a jelenlegi kapcsolatukat.
Azonban szinte az összes ilyen viszonyra jellemző, hogy az emberek nem boldogok az eredeti kapcsolatukban, rossz házasságban élnek, szexuálisan, vagy éppen érzelmileg nem kielégítettek. Hogy akkor miért nem szakítanak? Sokan a gyerekekre, a közösen felépített hitelre, vagy éppen a megszokásra hivatkoznak…
Ebben az esetben a félrelépés többnyire rendszeres, de nem egy személyre koncentrál, mint ahogy az a szeretőtartás során megfigyelhető. Ez a típusa a megcsalásnak – ahogy arról a neve is árulkodik – egyfajta hiánypótló. Azok, akik ebbe a csoportba sorolhatóak, rendszerint azért lépnek félre, mert valamit nem kapnak meg otthon, vagy, mert úgy érzik, valamiről lemaradnak, ha nem engednek a csábításnak.
Gyakran megrögzött félrelépők tartoznak ebbe a csoportba, akik még akkor is másoknál keresik a boldogságot, ha egyébként otthon mindent megkapnak. Ők jó eséllyel gyermekkori hiányosságokat pótolnak így, vagy éppen megpróbálják „utolérni magukat” – utóbbi általában azoknál fordul elő, akik nagyon korán alapítottak családot, vagy túl fiatalon köteleződtek el.
A revans megcsalás egy fájdalmas bosszú, amire akkor kerül sor, ha a párkapcsolat egyik tagja büntetni szeretné a másikat. A félrelépések közül talán ennek van a legkisebb értelme, már, ha egyáltalán lehet rangsorolni az afférokat. A revans megcsalásra csak akkor kerülhet sor, ha a felek a korábbi sérelmeiket nem tudták rendezni, nem tudtak túllépni a fájdalmaikon, avagy egyértelműen nincs rendben a párkapcsolatuk.
Sokan a saját önbizalmuk helyreállítására használják, mások direkt bántani akarják a partnerüket, hogy ő is átérezze a fájdalmukat. Azonban, ahogy a büntetéseknek általában, úgy a revans megcsalásnak sem igazán van tanító jellege – az eredeti párkapcsolatot azonban alapjaiban mérgezi meg.
