A házasság intézménye jó. Bevált, évezredek óta. Imádjuk nézni a boldog házassággal végződő, esküvős filmeket, nők és férfiak egyaránt. Mégis rengetegen megtagadják ezt a szentséget. A házasság nem divatjamúlt, csak mi lettünk esztelenül modernek, azaz éretlenek az „örökké” feladatához. Ez egy küzdelem, ami – ha érettek vagyunk rá – a legjobb, legnemesebb küzdelem. Mondhatnám úgy is: legalább arra vedd a fáradságot, hogy életed folyamán egy embert megismerj – a házastársadat.
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/5 Miért sértő egy bizonyos pont után az élettársi kapcsolat?
Stendhal úgy véli: „Nem illik szeretni azt, akit szégyellenénk házastársul kívánni.” Tehát, ha nincs mindenki előtt egyértelműen tisztázva két ember kapcsolata, az tudattalanul is azt üzeni a világnak, hogy nem örökre, csak ameddig jó vagy, amíg nem találok nálad jobbat. Azaz, az életem része vagy, de nem élünk „egymásban”. Nem ígérek semmit, mert nem vagyok benne, benned biztos. Nem az intézmény rossz, hanem az emberek önzők, bizonytalanok, nem akarják, hogy számon kérhetők legyenek – ez pedig már érettség, érzelmi intelligencia kérdése.
Törzsök Károly ezt mondja: „A szerelem ékköve a hűség, próbaköve a házasság.”
Magukból indulnak, indulunk ki. A nők nagy része könnyebb lélekkel hajt egy „együttélős” kapcsolatban élő férfira, mint egy házasságban élőre.
A házasság véd- és dacszövetség, tudat alatt mindenki azt gondolja, hogy akár az abszolút mínuszból is vissza lehet hozni az érzelmet, hiszen nem véletlenül lettek egy pár – azaz különleges kapcsolat az övék, mert mindent meg tudnak egymásnak bocsátani, a szerelem, a közös múlt és a jövő lehetőségei miatt.
A nők nagy részének egy kapcsolatban szüksége van arra, hogy őt a feleség – az egyetlen – szintjére emeljék, szüksége van arra a „védvonalra” a „támadások” ellen, amit házasságnak neveznek. A házasság jelentése: összetartozás, a másik teljes felvállalása, örökre. Azaz elköteleződés, ami egy másik minőséget ad a kapcsolatnak.
