Neked is eleged van már „az est háziasszonya” szerepből?
Najó…
Oda kellett figyelnem, mert az egyik gluténérzékeny, a másik laktózérzékeny, a harmadik vega, a negyedik meg nem iszik alkoholt. Mindig volt egy nagyokos srác, aki szerint csirkém kicsit szárazra sikerült vagy egy fontoskodó csaj, aki szerint a sütim túl édes volt. Egyszer pedig a kifejezetten drága borra mondták azt nagy egyetértésben, hogy pocsék. Rájöttem, hogy disznók elé szórok gyöngyöt. Azóta a lakásom melletti burgerezőben szoktunk összegyűlni.
Inkább én
38 éves vagyok, van barátom. Kedves, aranyos, de akárhányszor feljött hozzám, főznöm kellett, mert amint belépett az ajtón, kereste a kaját. Ha nem volt otthon semmi, akkor „összeütöttünk”, azaz én összeütöttem valamit, ami után a mosatlan is rám maradt. Ebből elegem lett és azóta inkább én járok át hozzá, de érdekes módon nem bánja, sőt: örül, hogy nem kell araszolnia a dugóban és parkolóhelyet keresnie. Ahogy ő, én sem viszek soha semmit, bár nehéz megállnom, mert engem úgy neveltek, hogy senkihez ne menjek üres kézzel. Én nem szoktam vacsorázni és ha ő éhes, akkor csinál – vagy rendel – magának valamit és a mosatlan edények is rá maradnak. Sokkal jobb nekem így. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
