Neked is megvan az a pillanat, amikor ránézel a kisbabádra, ő visszamosolyog rád, de egyáltalán nem a szemedbe néz, hanem a fejed fölé vagy aköré? Teljesen normális jelenségről van szó, ugyanis a kicsik egyes szakértők szerint képesek látni még az auránkat.
VIDEO Napcsókolta smink, a forró estékre
Ám sajnos, ahogy egyre cseperednek, elveszítik ezt a képességüket. Ugyanúgy, ahogy egyesek szerint, a szellemeket is látják még egészen pici korban, csak mire el is tudnák mondani a látottakat, eltűnik ez a képességük. Vannak, akik egyáltalán nem hisznek ezekben az elméletekben, de sokan úgy vélik, a kisgyerekek igenis látnak bizonyos spirituális és természetfeletti dolgokat, amiket mi, felnőttként már egészen biztos, hogy nem.
A kisbabák még láthatják az aurát, a nagyobbak már nem
A felnőttek és a nyolc hónapnál idősebb gyerekek vélhetően már nem látják az aurát, mert idővel az agyunk megtanulja, hogy milyen fontos különbségeket kell tenni az életben. A kisbabák szüleik és az őket körülvevő világ szavaira és ingereire támaszkodnak. Úgy tanulnak meg beszélni és érzékelni mindent, hogy saját maguk megtapasztalják, vagy rólunk lemásolják. És hát, hogyha mi felnőttek nem látjuk az aurát, akkor hogyan is magyarázhatnánk el a kicsiknek, hogy mik azok, és mit kell pontosan észrevegyenek? Így hát, az információhiány tükrében vélhetően nem is adunk át nekik ehhez hasonló üzeneteket, hiszen ami nincs és nem látjuk, az nem is létezik, igaz?
Nyolc hónapos kor után az aura látásának képessége vélhetően eltűnik
Kutatók szerint, ahogy egyre növekednek a gyerekek, megtanulnak különbséget tenni egyes jelenségek és dolgok között, és bizonyos különbségeket (például az aura vonalát) egy idő után figyelmen kívül hagyják. Tokiói kutatók 42, három és nyolc hónap közötti csecsemőt vizsgáltak, és mivel még nem tudtak beszélni a picik, a szemük mozgását, a reakcióikat monitorozták, illetve, hogy mennyi ideig figyelnek egy-egy dologra.
Nyolc hónapos korukra a csecsemők látása már sokkal közelebb állt a felnőttekéhez, és sem különböző fényeket, sem pixelkülönbségeket nem láttak többé. A tudósok ezt perceptuális beszűkülésnek hívják, ami azt jelenti, hogy a figyelem bekoncentrálódik, és az emberek lemaradnak bizonyos különbségekről, ám ez az emberiséggel járó teljesen természetes fejlődési folyamat része.
De mégis mi az az aura?
Az aura egy latin szóból származik, szűkebb értelemben leheletet jelent, tágabb körben pedig kisugárzást. Egy olyan – körülbelül két méteres szélességben kiterjedő – energiatér, mely körül veszi az embert teljes egészében, és egyesek szerint mérete, színe, tisztasága és alakja meghatározza a személyiségünket, fizikai és mentális állapotunkat, sőt még az aktuális kedvünket is.
Az auráink különböző rétegekből állnak. Ez egy egészséges felnőtt emberre vetítve összesen 7 energiaszintet jelent. A stressz, a betegségek, a fizikális és mentális negatív hatások csökkentik az auránk kiterjedését, és fogékonyabbá tehetnek egyes betegségekre is. Az auránk színe folyamatosan változhat, attól függően, hogy milyen aktuális állapotban vagyunk, mit érzünk a szívünk mélyén, milyen hatások vannak érvényben, melyek hathatnak ránk.
Kutatók szerint réges-régen az emberek látták egymás auráját, ám mára csak a spirituális képességekkel rendelkezők egy csoportjának adatik meg ez a tehetség. A minket körülvevő energiamezőket bizonyítja, hogy Bibliai alakok tömkelegeit jelölték képeken és festményeken színes, őket körülvevő fényfoltokkal, például Jézus körül is szinten minden ábrázolásban arany színű glória és dicsfény látható. Az egyes kultúrák az energiamezőinket másképp jelölik, hiszen míg nálunk az aura szó a legelterjedtebb, addig a kínaiak a Csíről beszélnek, Indiában pedig mindezt Pránának hívják.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!