„Megcsúszott a jégen, hanyatt esett és meghalt”. Történetek, amikor láttak valakit meghalni

1. A hörgés

Autóbalesetünk volt a barátommal – nem látott egy táblát, mert egy faág eltakarta – és belerohantunk egy teherautóba. Amikor magamhoz tértem, rajtam feküdt és hörgött, rám folyt a vére. Minden lélegzetvételénél hallottam, hogy bugyog a torkában. Pár percig még küzdött, majd elernyedt és meghalt, ott rajtam. Később megtudtam, hogy a bordái átszúrták a tüdejét és a szerveit is, semmit nem lehetett felajánlani átültetésre. Ez külön tragédia, mert ő olyan ember volt, aki szeretett volna donor lenni ilyen esetben.

2. A film

Bázelben sétáltunk a családdal, amikor egy építőmunkás leesett a homlokzatról és mellettünk csapódott a földbe. Éreztem, hogy valami (vér) a lábamra spriccel, azaz porlaszt. Mivel aznap reggel láttuk, hogy egy lezárt utcában filmet forgatnak, először azt hittem, ez is a forgatás része és csak bámultam a szétroncsolódott hullát. Teljesen kikészültem tőle.

3. A visszatérő

Láttam, ahogy az utolsó lélegzetét veszi egy srác a buliban. Tudtuk róla, hogy függő és valaki sejthette, hogy túllőtt a célon, mert a mentők már úton voltak, amikor meghalt. Merthogy tényleg meghalt, láttam, ahogy utoljára emelkedett, majd visszasüllyedt a mellkasa és lehanyatlott a feje.

A barátnője hisztérikusan sikoltozott, páran pedig elkezdték a mellkasát pumpálni, meg a szájába fújni. Hat perc telt el, mire megjöttek a mentősök. Tudom, mert néztem az órát. Arra gondoltam, most már mindegy, ide halottaskocsi kell.

Aztán a mentős elővett egy injekciót, beledöfte, a srác pedig – mintha áram rázta volna meg – rándult egyet és hörögve levegőt vett. A szemünk láttára jött vissza a halálból, elképesztő volt. Kérdeztem a mentőst, mi ez a szer. Azt mondta, Naloxon. „Jó cucc, havonta párszor úgy érzem magam, mint Frankenstein, aki feltámasztja a hullákat!” – mondta nevetve.