Sokszor lehet olvasni arról, milyen mély hatással van egy gyermekre, ha a szülei elválnak, vagy ha úgynevezett “csonka-családban” nő fel. Sőt, a társadalom sokszor kevesebbnek tartja azt a felállást, amikor nem a klasszikus anya-apa-gyerekek háromszög van együtt. Pedig semmivel sem rosszabb vagy kevesebb az, ha valaki nem átlagos családmodellben nő fel. Sőt, saját tapasztalataim alapján árulom el, mit tanultam meg abból, hogy egyedülálló szülő nevelt fel
A nemi szerepek csak mítoszok
Nem igaz, hogy a férfi és női szerepeket kizárólag az egyes felek tudják betölteni! A szükséghelyzetek ugyanis ráébresztik az embert arra, hogy valójában bármire képes.
Anyukám egyszerre intézte a házimunkákat, miközben kifestette a fürdőszobát, leparkettázta a nappalit, és bármikor lecsavarta a konzerv tetejéről a fedőt.
Abban pedig biztos vagyok, hogy a világon erre nők milliói képesek, ahogy abban is, hogy az egyedülálló apukák simán elindítják a mosógépet, és felvarrják a kiskabátról leesett gombokat.
De ahhoz, hogy rájöjjek, mennyire nem szabad beskatulyázni magunkat női és férfi szerepekbe, kellett, hogy lássam, egy egyedülálló szülő miként állja meg a helyét a világban.
Anyukám egyszerre intézte a házimunkákat, miközben kifestette a fürdőszobát, leparkettázta a nappalit, és bármikor lecsavarta a konzerv tetejéről a fedőt.
Abban pedig biztos vagyok, hogy a világon erre nők milliói képesek, ahogy abban is, hogy az egyedülálló apukák simán elindítják a mosógépet, és felvarrják a kiskabátról leesett gombokat.
De ahhoz, hogy rájöjjek, mennyire nem szabad beskatulyázni magunkat női és férfi szerepekbe, kellett, hogy lássam, egy egyedülálló szülő miként állja meg a helyét a világban.