Egészség / Életmód / Lélek

Egyedül, de nem magányosan – Egy hétig randiztam magammal, és ezt tapasztaltam

Egyedül, de nem magányosan – Egy hétig randiztam magammal, és ezt tapasztaltam

Egy hosszú kapcsolat után az ember lányának nem elég újra megismernie önmagát, de meg is kell tanulnia, hogyan élvezze csupán a saját maga társaságát is. Én egy cirka 5 éves kapcsolat és az azt követő 3 hónap egyedüllét után kezdtem rávenni magam, hogy újra elkezdjek randizgatni saját magammal, és elsajátítsam az egyedül, de nem magányosan elvet. Tapasztalataimat pedig ezúton szeretném megosztani veletek.

Ne randizz idegenekkel, ha nem akarsz

Amikor szakítottam a párommal, félelmemben, hogy magányos, macskás nőként végzem majd, gyorsan elkezdtem fejvesztve randizgatni. Mondanom sem kell, viccesebbnél viccesebb, olykor elég ciki szituációkba keveredtem. De volt nagyon lehangoló és unalmas találkozásom is, ahonnét legszívesebben azonnal menekültem volna. „Ami nem megy, nem kell erőltetni” – szól a mondás, és milyen igaz.

Szakítás után inkább időt kell hagyni magadnak, mert ilyenkor nem csak sokkal sebezhetőbb vagy, de van egyfajta negatív kisugárzásod is, amit mások egyből megéreznek.

Nem érdemes tehát csak azért mindenféle felesleges kalandba bonyolódni, hogy az ember ne érezze egyedül magát. A szakítást meg kell élni, és igenis merni kell sírni, merni kell borzasztó rosszul érezned magad és merni kell szorongani is. Sőt, nem merni kell, sokkal inkább úgy fogd fel, hogy megengedheted magadnak – hiszen ez is annak a folyamatnak a része, hogy megismerd és megerősítsd önmagad.

Az első randi a legfurább, aztán a többit lassan megszokod

Nem mintha nem mentem volna el egyedül, a párom nélkül egy kiállítást vagy egy filmet megnézni régebben is, de akkor azért tudtam, hogy este a tévé előtt lesz kivel összebújni. Szingliként ez némiképp nehézkesebb, de én bátor voltam – beültem egyedül kávézni és naplót írtam.

Sőt, az első magányos mozim után még egy pohár bort is elszürcsöltem egy hangulatos helyen. Hogy kínosan éreztem-e magam? Igen, az első alkalommal természetesen fura volt, mert arra gondoltam, biztosan azt hiszi a pultos csaj, hogy alkoholista vagyok, és éppen most iszom meg a napi adagomat lefekvés előtt. Nos, igazából a konklúzió az, hogy teljesen mindegy, mit gondolnak mások, mert ez csak és kizárólag rólad szól és arról, hogy közelebb kerülj önmagadhoz. Nekem egy picit sikerült is.

Mindenütt jó, de a legjobb otthon

Nem feltétlenül kell kimozdulnod hozzá, hogy rátalálj önmagadra. Megtettem, elmentem helyekre egyedül, és a konklúzióm az, hogy nem az a nagy dolog, ha el mersz menni egyedül helyekre.

Az igazi intim találkozás önmagunkkal az, amikor akár napokig is mindenféle különleges program nélkül komfortosan és kiegyensúlyozottan érzed magad a négy fal között is.

Végre „üres” fejjel, gondtalanul végigolvasol egy könyvet, beteszel egy mosást, átülteted a virágaidat anélkül, hogy közben bármilyen interakcióra vagy visszajelzésre lenne szükséged. Ez az a bizonyos „aha-élmény”, amikor teljesen közel kerülsz magadhoz, és elkezded értékelni saját magadat. A folyamat sajnos hosszú és nem leszel egyik napról a másikra teljesen jól, de megéri. Első sorban neked kell tisztelned és szeretned magad ahhoz, hogy mások is tudjanak.

Kép forrása: xload/Depositphotos.com

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást