Egyedül felnőni? Megdöbbentően sok szülő állítja, hogy gyermekének nincsenek barátai 

Képzeld el, hogy ilyen mentalitás mellett egyik nap azzal szembesülsz: nincs egyetlen barátja sem, akivel játszhatna, beszélgethetne vagy megoszthatná az iskolai élményeit. Ez a gondolat sok szülőt aggaszt, megrémít, egy új kutatás szerint nem is alaptalanul. Rengeteg gyermek éli meg a társadalmi elszigeteltséget, amit sajnos szülőként sem mindig könnyű észrevenni.

A University of Michigan Health C.S. Mott Children’s Hospital által készített tanulmányban több mint 1000, 6-12 éves gyermeket nevelő szülőt kérdeztek meg, és kiderült, hogy a társas kapcsolatok hiánya egyáltalán nem ritka a gyerekek között. Sokuk számára kihívás a barátkozás, ami akár hosszú távú hatással is lehet a szociális készségeik fejlődésére. 

Miért nehéz pont ma barátokat szerezni?

A gyermekkori barátságok kulcsszerepet játszanak az önbizalom, az érzelmi jólét és a szociális készségek fejlődésében. Amikor ezek a kapcsolatok hiányoznak, a gyerekek gyakran elszigeteltnek, magányosnak érezhetik magukat. De mi akadályozza meg őket abban, hogy barátokat szerezzenek?

A tanulmány szerint a leggyakoribb akadályok közé tartozik a félénkség és a (vélt vagy valós) „ügyetlenség”. Az iskoláskorú gyerekek 20%-a nehezen oldódik fel mások társaságában, magányosnak vagy elszigeteltnek érzi magát a társadalmi fejlődés döntő éveiben. A szülők 15%-a a többi gyermek barátságtalan vagy kirekesztő viselkedését jelölte meg okként. Sajnos az egészségügyi problémák vagy fogyatékosságok is hozzájárulhatnak a társadalmi izolációhoz, bár ezt kevesebb szülő említette (mivel eleve kevesebb szülő érintett).

Az idősebb gyermekek esetében gyakran a már meglévő baráti csoportok, klikkek jelentik a legnagyobb akadályt. Ahogy nőnek a gyerekek, a társas kapcsolataik is bonyolultabbá válnak, és érzik, hogy egyre nehezebb beilleszkedni egy-egy kialakult közösségbe, akár osztályon belül is, nemhogy új szakkör, iskola esetében. Ez a fajta elszigeteltség pedig sajnos hosszú távon is kihathat a gyerekek szociális életére, még a felnőttkorukban is.

Hogyan segíthetnek a szülők?

A jó hír az, hogy a szakértők szerint a szülők sokat tehetnek azért, hogy segítsenek gyermekeiknek barátokat szerezni. Ezt ráadásul gyakran mondani sem kell, a felmérés szerint a szülők háromnegyede aktív lépéseket tesz a cél érdekében. De vajon milyen stratégiák segíthetnek a gyerekeknek?

Szociális események szervezése

Ha a gyermeked félénk, otthoni környezetben előbb érzi majd magát komfortosan, mint vadidegen helyen. Szervezzetek közösen olyan eseményeket, amelyek során nálatok találkozhatnak más gyerekekkel! Lehet ez egy délutáni sütizés, közös játék vagy sporttevékenység – a lényeg, hogy könnyedebbnek, magabiztosabbnak érezhesse magát.

Közös tevékenységek

Érdemes megpróbálkozni azokkal a szakkörökkel, sportegyesületekkel vagy művészeti csoportokkal, ahol gyermeked hasonló érdeklődésű társaival találkozhat. A közös hobbi segít megtörni a jeget, és könnyebbé teszi a kapcsolódást. Fontos, hogy félénk gyermek esetében feltétlenül korosztály és szint (kezdő-haladó) szerint sorolják be a jelentkezőket!

Társas készségek fejlesztése

Ha a gyermeked nehezen találja a hangot másokkal, beszélgess vele arról, hogyan közeledhet másokhoz! Például gyakorolhatjátok, hogyan kell bemutatkozni, hogyan kezdeményezhet egy beszélgetést. Mindezt beültethetitek a gyakorlatba is: hadd fizessen ő, kérhessen pékárut a pékségben, zöldséget a piacon, ahol beszélgethet a kedves nénikkel, stb. Ezek az egyszerű készségek és gyakorlatok később biztos támaszt jelenthetnek neki.

Közösségi média és online kapcsolatok

Az idősebb gyerekek esetében gyakran szóba kerül a közösségi média használata, aminek lehetnek előnyei – például könnyen kapcsolatban maradhatnak osztálytársaikkal. Mégis fontos, hogy a fiatalok megtanulják felelősen kezelni az online jelenlétüket! Beszélgess gyermekeddel arról, milyen szabályokat érdemes betartania annak érdekében, hogy a lehető legkisebb eséllyel kerüljön kellemetlen helyzetbe!

Nem minden gyerek lesz azonnal a társaság központja (van, aki sosem), és ez teljesen rendben van. Az igazi cél az, hogy a gyerekek megtalálják azokat az embereket, akikkel jól érzik magukat, és nem feltétlenül kell, hogy sok barátjuk legyen vagy mindenki ismerje őket: gyakran elég, ha van egy-két igazán jó kapcsolatuk.
Fontos lenne az is, hogy szülőként támogatásként, biztos háttérként ott legyél, de ne akarj mindent megoldani helyette – a gyerekeknek időnként hibázniuk kell, és önállóan kell megtapasztalniuk a társasági helyzeteket. Ha valami nem sikerül, beszélgessetek róla, hogy könnyebben feldolgozhassa az élményeit, és tanuljon belőlük, de a konkrét beavatkozás a gyermeki kapcsolatokba ritkán előremutató. 

Egyébként a kutatás egyik érdekes eredménye, hogy sok szülő azt szeretné, ha gyermekének barátai hasonló neveltetésű és hátterű családokból kerülnének ki. Ez ugyan érthető, de célszerű arra figyelni, hogy ne zárjuk ki a különböző háttérrel rendelkező gyerekeket sem, főleg ne akkor, ha gyermekünk eleve nehezebben barátkozik. A változatos kapcsolatok segítenek abban, hogy a gyermek a későbbiekben könnyebben eligazodjon különféle társasági helyzetekben. Ráadásul ők egészen más szempontok alapján mérik a barátságot, mint a felnőttek!

Nyitókép: Liliana Drew/pexels.com